2011. január 31., hétfő

The Dark Knight – jött, látott és nem okozott csalódást (régi iromány)

Egy keresgélés során akadtam rá erre a filmkritikának csúfolt valamire, amit anno első éven írtam műfajismeret vizsga egyik írományaként. Lehet véleményezni, értékelni, hogy azóta fejlőtem-e íráskészség, vagy valami hasonló terén, s ha nem akkor mér nem? :) Szándékosan nincsenek benne hivatkozások, mivel nem akartam semmilyen módon átmásítani ezt a több mint két éve született írást. Csak képekkel egészítettem ki.

Íme napjaink egyik legsikeresebb filmje. Le sem lehet tagadni, hogy mekkora várakozás előzte meg a filmpremiert. A Sötét Lovag lassanként felzárkózik több legendás filmóriás nyomába, mint a Csillagok háborúja, a Titanic, vagy akár az E.T.
A történet ott folytatódik ahol az előző történet, a Batman Begins abbamaradt. Az első rész végén láthattunk is egy rövid felvezetőt, amiben említik a várva várt főellenséget: Jokert. Az azonban meglepetésnek számít, hogy Kétarcú Harvey – t is belefoglalták a történetbe. A képregényfilmek mesterfogásai közé tartozik, hogy egyszerre több gonosz szereplőt is felvonultatnak a filmfeldolgozásban, mint ahogy azt a Pókember esetében is tették.

A szereposztás ismét a nagyokat sorakoztatja fel, ahogy az előzményfilmben is. Visszatér Christian Bale, Michael Caine, Gary Oldman és nem utolsósorban Morgan Freeman, mindössze Rachel Dawes szerepét veszi át Katie Holmestől Maggie Gyllenhaal, New York-i színésznő. És új arcok is tűnnek fel, mint például a Thank You For Smoking című alkotás nagy beszélője Aaron Eckhart. A másik nagy bomba a Joker szerepében feltűnő Heath Ledger, akit esetleg a körmeiről ismerhetünk fel, mert a hatalmas smikmennyiség alatt lehetetlen kivenni az arcát.

Ami érdekes ebben a filmben, hogy nem Batman karakterére fektetik a hangsúlyt, hanem Joker személyiségére, jellemének, cselekedeteinek megfelelő bemutatására és a szereplők közötti viszonyok, ellentétek kiéleződésére figyelnek a készítők. Aki ismeri a régi Batman filmekből, vagy a képregényekből a történetet az már előre tudja, hogy mi fog történni Harveyval, a híres és jónevű ügyvéddel. A filmben ő az a karakter aki hatalmas változásokon megy keresztül a körülmények hatására. Azonban a körülményeket mind Joker alakítja, tőle függ a történet kimenetele, egyszóval a szereplő kezében tartja a történetet és úgy alakítja, ahogy éppen neki tetszik, fittyet hányva arra, hogy vele éppen mi fog majd történni. 

Más karakterek kibontására azonban nem volt elég idő, úgyhogy a nézőnek meg kell elégednie az első látásra komplikált történettel és látvánnyal. Amikor ezt megemészti akkor jön rá, hogy milyen egyszerű és magától érthetődő az egész. Joker terve a maffiával bravúrosra sikeredett és mint látjuk nem kellenek ahhoz dollármilliók, hogy az ember kézben tudja tartani a dolgokat és embereket toborozzon magának ördögi terveinek megvalósításához. A film elején még van egy pillanat amikor azt is lehet hinni, hogy Joker meghal és vége az ő szerepének, de ezt egy megszállott akciófilmnéző nem veszi be, pláne azok nem akik ismerik Joker történetét. Joker megjátszott halála csupán egy jelentős fordulat a filmben, ahol megkezdődik a rémuralma. Hát igen, a gonosznak is el kell valahol kezdeni.

 Heves vitákat válthat ki a klasszikus Joker rajongók és a mostaniak között, hogy ki is alakítja jobban az őrült bohócot: a mosolygós Jack Nicholson, vagy a mostani mindenre elszánt, eszelős, de ugyanakkor karizmatikus Heath Ledger karaktere. Úgy gondolom, hogy jobb ha mindenki maga dönti el, hogy melyik színészt szimpatizálja jobban. Ebben az esetben azok vannak jobb helyzetben akik csak a Sötét Lovagot nézik meg, mert így kialakulhat bennük egy nagyon eltalált főgonosz kép. Sajnos Christian Bale alakítása nagyon a háttérbe szorul, ennek ellenére ő az a szál, akin folytatódhat a történet. Minden bizonnyal folytatódni is fog. Summa summarum a Sötét lovag jó film, ezt a legszigorúbb kritikusok is elismerhetik. Látszik a belefektetett profi munka és rendezés, plusz a kiváló alakítások. Ha ezt az ember megnézi ugyanúgy megmarad neki mint a Gyűrűk Ura, vagy a Gladiátor, mint örök klasszikusok a jelenkor filmiparában. 

Szosöl Netwörk...

Nem hiszem hogy egyedül vagyok, ha azt mondom, hogy ez az egyik leghangulatosabb pontja a filmnek. Az evezős rész. Csak ezért megéri megnézni. :) Mármint a filmet. Aki esetleg még nem látta volna...

2011. január 30., vasárnap

Hogy néz ki Nicholas Cage, amikor kiakad?

Hát így. A Requiem for a Dream zenéjére.

Heppi börzdéj Christian Bale!

Christian Bale ma ünnepli 37. születésnapját. Ennek apropóján most jöjjön néhány kép. Ja és így 37 éves fejjel, már nagyon remélem, hogy megkapja a jól megérdemelt Oscart idén. :) Az első film amit vele láttam, az a Reign of Fire volt.
ITT lehet olvasni egy rövid összefoglalót az alakításairól angol nyelven.



John Connorként







néhány szerepe

és végül az átalakulásairól is egy kép :)



2011. január 29., szombat

Lego filmek, lego díjra várva...

Meg kell bolondulni. Amíg mindenki tűkön ülve várja, hogy kik fogják idén az aranyszobrocskákat megnyerni a Filmakadémia döntései alapján, egy rakás mindent kitalálnak a jelöltekkel kapcsolatban. A legújabb agymenésre a Cinestar oldalán találtam, a Twitternek hála. Szóval akkor legózzunk. Ki hányat ismer fel? Nem mintha olyan nehéz lenne...





A képek egytől egyig a Cinestar cikkéből vannak

2011. január 28., péntek

Igazmondó Oscar jelölt plakátok

Én is meglovaglom a témát, amit ma néhány blogon láttam feltűnni. Szóval milyen lenne, ha tényleg így adnák el a filmjeiket a stúdiók? Következzenek a képek.
Forrás: filmbuzi és filmklub blog. Az utóbbi linken a többit is megnézheted.

Crash - film az emberek kapcsolódásairól

Crash. Nevezhető mozaikfilmnek is, mivel különböző darabkából áll össze az egész történet. Mint egy kirakós, aminek a darabjai még ha első látásra nem is passzolnak, végül mégis kialakul egy kép belőle. Az Ütközések is egy ilyen film. Megkapjuk a darabkákat, azonban nem mi kell összerakjuk őket, hiszen azt a készítők megtették. Mi csak a passzív befogadói vagyunk, azok akik az összerakás után levonják a következtetést magunknak: szeretjük, vagy nem. Mindkét álláspontot meg tudom érteni.

Az első benyomásom a filmről a címe alapján már egy előítélet volt tiszta véletlenül. Bár csak a címével találkoztam, mégis az első dolog, amit asszociáltam ezzel kapcsolatban, az az elképzelés volt, hogy egy akciómozi lehet, ami tele van autós üldözésekkel. Egy szócskából ilyen messzemenő következtetést voltam képes levonni...
Egy kedves ismerősöm ajánlotta először, anno 2 éve. Úgy gondoltam, ideje lenne sort keríteni rá, látva hogy az áránya is elég nagy az IMDb közösség körében, továbbá az a tény is, hogy 3 oscart nyert annakidején. Kíváncsi lettem, hogy mire adták.
Úgy fogtam neki, hogy nem voltak különösebb elvárásaim a filmmel kapcsolatban. És nagyon pozitívan meglepett. Bevallom, a végén egy olyan következtetést kellett levonnom a magam számára, hogy nagyon befolyásolható vagyok olyan téren, hogy hagyom a filmek hatásvadász részeit hatni rám. És ez abban befolyásol, hogy elfogulttá válok bizonyos filmek, videók kapcsán. Vannak bizonyos zenék, képek, amik az érzelmekre hatnak. Valamit kiváltanak az emberből. És ez a film elég sok ilyen elemmel van tele. Ezért is fogott meg engem annyira.
 A történet néhány Los Angeles-i emberről szól, akik valamilyen módon kapcsolódnak egymáshoz, bár ők ezt annyira nem tudatosítják. Nem is annyira a kapcsolódás a megfelelő szó, inkább a találkozások, amik nem hétköznapiak és nagy jelentőséggel bírnak. Bár sokszor a véletlenek összehozása miatt a néző jogosan hördülhet fel, hogy ez nem lehet igaz. De ez is egy mozgatórugója annak, hogy mitől is működik jól az adott film.
Annyira belemerültem az érzelmi faktor kivesézésébe, hogy majdnem elfeledkeztem a kemény mondanivaló megemlítéséről. Mert, hogy az is van neki. Bár nagyon kőkeményen és nyilvánvalóan ott van a rasszizmus kérdése és annak fejtegetése, de az előítéletekkel is találkozunk, ami nem feltétlenül az emberi fajokhoz, bőrszínhez, nyelvhez kötődik. Emberi megnyilvánulások, elvárt és meglepő reakciók bizonyos helyzetekre, a nagyvárosi környezetben, ahol az emberek elhidegültek egymástól. Egyszóval emberi viselkedésformák, különböző érdekes helyzet kivonata ez a film, amit szerintem érdemes megnézni, azoknak akik eddig még nem látták.

Külön kiemelném Matt Dillon játékát és karakterét. Most nem azért mondom ezt, mert Oscar jelölést is kapott ezért a szerepért, hanem egyszerűen egy nagyon jó alakítást nyújt ebben a filmben szerintem is.
És persze nem szabad megfeledkezni arról az emberről sem, aki mindezt összehozta, a rendező, Paul Haggis, aki nagyszerű történetekkel és forgatókönyvekkel látja el Hollywoodot.(Millió dolláros bébi, Levelek Iwo Jimából stb.)
A szereplőgárda elég impozáns, a történet nagyszerű, mit lehet még mondani róla?
Beszéljenek a száraz statisztikai adatok helyettem:
IMDb: 8.0, 180 591 szavazat. Jelenleg a 250 es lista 247. helyén áll.
Rottentomatoes: 76% - 148 pozitív, 48 negatív kritika
Box Office Mojo: 98 410 061 dollár bevétel.

talán az egyik legdrámaibb jelenet a filmből
Oscar-díj (2006) – Legjobb film, Legjobb eredeti forgatókönyv: Paul Haggis, Robert Moresco és Legjobb vágás: Hughes Winborne
Oscar-díj jelölés – Legjobb férfi mellékszereplő: Matt Dillon, legjobb rendező: Paul Haggis és legjobb dal: Kathleen York és Michael Becker ("In the Deep")
Golden Globe-díj (2006) – Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Matt Dillon
Golden Globe díj (2006) – Legjobb forgatókönyv jelölés: Paul Haggis, Robert Moresco (forrás itt)

2011. január 27., csütörtök

Splice. Most őszintén, mi akart ez lenni?

A film, édesapám besorolásában az emeletes nagy marhaság kategóriába tartozna néhány perc megnézése után. Én úgy döntöttem, hogy több esélyt adok neki, mivel már egy jó ideje terveztem a megtekintését.
A Splice, avagy Hibrid egy szándékos, de ugyanakkor félresikerült génmanipulációs kísérlet "termékeként" kifejlődött, különleges képeséggekkel ellátott hibrid története, aki amelett, hogy valamilyen szinten vonzó, egy halálos lény is.


Persze adva vannak hozzá a nyomasztó körülmények, amik a horror műfajába mártja az alkotást a sci-fi mellett. Egyszóval a két tudós, akik amelett, hogy istent játszanak, betekintést nyerhetnek a családalapítás és fenntartás rejtelmeibe is, azáltal, hogy úgy döntenek, megtartják a lényt, aki nagyon gyorsan fejlődik. Úgy is tekinthető az alkotás, mintha az ember gyermeke hamar átlépné a fejlődés lépcsőfokait, és a vele járó problémákat tapasztalhatják az újdonsült "szülők", akik itt a teremtő kontextusban értelmezendők. A film a lehető leghülyébb módon rugaszkodik el a valóságtól. Egy ideig nagyon lekötött a film, de amikor kezdtek átmenni B - kategóriás mutáns horrorba, amit még valamiféle perverz szexualitással is megfejelték az egészet, akkor lett elegem. De kitartó filmnézőként végignéztem, ha már úgy döntöttem, hogy belekezdek. A többi már hab volt a tortán. Az egy dolog, hogy a végére nagyon szépen megcsinálták a Delphine Chanéac által megformált hibridet, egy olyan lényt hoztak létre, amilyennel nem minden filmben találkozhatunk.


A film vége pedig egyszerűen egy katasztrófális igénytelen horrorszerűséggé változik. A készítők úgy döntenek, hogy egyszercsak műfajt váltanak és a lehető legtöbb klísét durrantják el az utolsó 15 perc címén, egy érdekesnek nem éppen nevezhető befejezéssel.
Adrien Brody pedig a filmben inkább egy emós kölyökre hasonlít, mint őrült génsebészre :) De feltűnik még David Hewlett is, a Stargate Atlantis Rodney McKay professzora is a mellékszereplők között, akikből nem sok van a filmben.

Ennyit tudok kicsikarni róla, több szót nem is igazán érdemel szerintem. A kritikusok viszonylag szeretik, ezt bizonyítja a Rottentomatoes oldalon a 74% - os mutató, amelynek összetevője 141 pozitív és 45 negatív kritika. A mozibajáró közönséget viszonylag hidegen hagyta, erről tanúskodik a 25 666 765 dolláros bevétel, ami nem számít soknak a moziba küldött sikeresebb alkotások tükrében. Továbbá az IMDb jelenlegi 6.1 - es aránya, amit 21 773 szavazat tanúsít sem győzi meg az embert, hogy valami különleges dologgal állna szemben.

2011. január 26., szerda

A legjobb film díjra jelöltek: képekben


És akkor valaki már készített egy legjobb filmjelöltekből készült montázst, az Oscar kapcsán. Rövid, velős, frappáns, és nem utolsósorban a 127 Hours általam legjobban kedvelt száma a zenei aláfestés.

2011. január 25., kedd

S akkor haladunk az Oscar felé... Megint tippelek.

Na, akkor én is meglovaglom az Oscar jelölés témát, lustaság miatt csak be copy-pasteltem ide a listát, a filmbuziról (akik gondolom, szintén copyzták valahonnan :P ) Viszonylag itt is bejött a papírforma, sok meglepetés nincs a jelöltek között. Ismét tippelni fogok, ezúttal több információval az alkotásokról, kicsit más szemszögből véve figyelembe az általam kiválasztott jelölést. Ezek sok esetben azt jelölik, hogy melyiket szeretném, ha az adott kategóriában nyerne és nem arra adom a voksom, amelyik a legesélyesebb lenne. Lehet, hogy ezek a tippek ugyanígy nem fognak bejönni, de milyen Oscar gála az, ahol nincsenek meglepetések? 

Időközben rábukkantam az Origo érdekes cikkére a témában, a jelölésekkel és esélyesekkel kapcsolatosan. Nagyobb rálátással fejti ki érveit a cikk szerzője. Érdemes elolvasni. IDE kattintva érhető el.



Film

  • Black Swan
  • The Fighter
  • Inception
  • The Kids Are All Right
  • The King's Speech..........szerintem ő legesélyesebb. Hátha legyőzi a Social Networkot
  • 127 Hours
  • The Social Network
  • Toy Story 3
  • True Grit
  • Winter's Bone

Rendező

  • Darren Aronofsky - Black Swan
  • David Fincher - The Social Network.........szerintem ez nem képezi vita tárgyát. Nolant nem is jelölték
  • Tom Hooper - The King's Speech
  • Joel & Ethan Coen - True Grit
  • David O. Russell - The Fighter

Színész

  • Javier Bardem - Biutiful
  • Jeff Bridges - True Grit
  • Jesse Eisenberg - The Social Network
  • Colin Firth - The King's Speech
  • James Franco - 127 Hours

Színésznő

  • Annette Bening - The Kids Are All Right
  • Nicole Kidman - Rabbit Hole
  • Jennifer Lawrence - Winter's Bone
  • Natalie Portman - Black Swan
  • Michelle Williams - Blue Valentine

Mellékszereplő

  • Christian Bale - The Fighter
  • John Hawkes - Winter's Bone
  • Jeremy Renner - The Town
  • Mark Ruffalo - The Kids Are All Right
  • Geoffrey Rush - The King's Speech

Mellékszereplőnő

  • Amy Adams - The Fighter
  • Helena Bonham Carter - The King's Speech
  • Melissa Leo - The Fighter
  • Hailee Steinfeld - True Grit
  • Jacki Weaver - Animal Kingdom

Eredeti forgatókönyv

  • Mike Leigh - Another Year
  • Scott Silver & Paul Tamasy & Eric Johnson - The Fighter
  • Christopher Nolan - Inception
  • Lisa Cholodenko & Stuart Blumberg - The Kids Are All Right
  • David Seidler - The King's Speech

Adaptált forgatókönyv

  • Danny Boyle & Simon Beaufoy - 127 Hours
  • Aaron Sorkin - The Social Network
  • Michael Arndt - Toy Story 3
  • Joel Coen & Ethan Coen - True Grit
  • Debra Granik & Anne Rosellini - Winter's Bone

Animációs film (Illusionist!)

  • How to Train Your Dragon
  • The Illusionist
  • Toy Story 3

Idegen nyelvű film

  • Biutiful (Mexico)
  • Dogtooth (Greece)
  • In a Better World (Denmark)
  • Incendies (Canada)
  • Outside the Law (Algeria)

Fényképezés

  • Matthew Libatique - Black Swan
  • Wally Pfister - Inception
  • Danny Cohen - The King's Speech
  • Jeff Cronenweth - The Social Network
  • Roger Deakins - True Grit

Dokumentumfilm (ha Bansky nyer akkor ki veszi át?)

  • Exit Through the Gift Shop
  • Gasland
  • Inside Job
  • Restrepo
  • Waste Land

Rövid dokumentumfilm

  • Killing in the Name
  • Poster Girl
  • Strangers No More
  • Sun Come Up
  • The Warriors of Qiugang

Rövid animációs film

  • Day & Night
  • The Gruffalo
  • Let's Pollute
  • The Lost Thing
  • Madagascar, a Journey Diary

Rövidfilm

  • The Confession
  • The Crush
  • God of Love
  • Na Wewe
  • Wish 143

Speciális Effektek

  • Alice in Wonderland
  • Harry Potter and the Deathly Hallows: Part 1
  • Hereafter
  • Inception
  • Iron Man 2

Látványterv

  • Alice in Wonderland
  • Harry Potter and the Deathly Hallows: Part 1
  • Inception
  • The King's Speech
  • True Grit

Kosztüm

  • Alice in Wonderland
  • I Am Love
  • The King's Speech
  • The Tempest
  • True Grit

Smink

  • Barney's Version
  • The Way Back
  • The Wolfman

Vágás

  • Black Swan
  • The Fighter
  • The King's Speech
  • 127 Hours
  • The Social Network

Hangkeverés

  • Inception
  • The King's Speech
  • Salt
  • The Social Network
  • True Grit

Hangvágás

  • Inception
  • Toy Story 3
  • Tron Legacy
  • True Grit
  • Unstoppable

Filmzene

  • John Powell - How to Train Your Dragon
  • Hans Zimmer - Inception
  • Alexandre Desplat - The King's Speech
  • A.R. Rahman - 127 Hours
  • Trent Reznor & Atticus Ross - The Social Network

Filmdal

  • "Coming Home" from Country Strong
  • "I See the Light" from Tangled
  • "If I Rise" from 127 Hours
  • "We Belong Together" from Toy Story 3

2011. január 24., hétfő

Paródia az ördögűzésről

Így kell nevetség tárgyává tenni az ördögűzést és ez a jó csúfolkodás az áldokumentumfilm műfajával, ahogyan azt a The Last Exorcism is tette. (a műfaj jeles és ismertebb képviselő ugy-e a Cannibal Holocaust, The Blair Witch Project és az immár folytatását is megért Paranormal Activity) Aki látta valamelyiket, az tudja miről beszélek. Az utolsó ördögűzésről szóló förmedvény pedig fogja szépen ezt a sokak által nem kedvelt műfajt, leköpi majd utána jól beletapossa a süllyesztőbe.
Néhányan jó szórakozásnak tartották, hogy az ördögűzés témáját merítsék ki ilyen stílusban, hogy valaki a történet szerint, időnként jól meglengetve a kamerát, felvegyen bizonyos nem hétköznapi eseményeket.

Adva van egy amerikai evangélikus lelkész, aki mint közszereplő a templomban, nagyon megkedveltette magát a közösséggel, az istentiszteletei arról szólnak, ahogyan az ilyen közösségekben szokás, hogy ő felállva szerepel, míg a hívő közösség buzgón kiabálja az ameneket és hallelujákat. Ami a történetet elidítja, az a tény, miszerint, a lelkész családjának birtokában van egy ördögűző könyv és elmondásuk szerint a szintén lelkész apukával a "szakmájuk" az ördögűzést is magába foglalja. De mint később kiderül ez nem is a szó szoros értelemben vett exorcizmus, hanem egy gondosan megrendezett show.

Az elején még jól indult a film. Betekintést nyer a néző a kitalált, de a valóság mintájára alkotott közösség életébe, annak istentiszteletébe, továbbá a prédikátor családjára és idillikus életére is vethetünk egy pillantást. Különösen tetszett az a rész, amikor a nép manipulálhatóságát demonstrálja a lelkész, prédikátor (ahogy jobban tetszik) azzal, hogy a banánkenyér elkészítéséről kezd nagyon gyorsan beszélni a gyülekezet előtt és ugyanolyan lelkesedéssel kapja az ámeneket és hallelujákat. :)
Na de ami innen van a filmben, az egy fokozatos mélypont. Elmennek a stábbal egy Isten háta mögötti helyre, ahol állítólag gonosz szállt meg valakit.

Nem elég, hogy a történet fokozatosan süllyed az unalom és érdektelenség mocsarába, még néhol az ijesztő részek helyett idegesítő, igénytelen képsorokat kapunk, amik egy idő után valamiféle önismétlésbe mennek át. Egyszerűen olyanok, hogy az emberből bosszankodást váltanak ki, ahol a türelmetlenebbje úgy dönt, hogy nem nézi tovább ezt a förmedvényt. Valamiféle ijesztő hatást is csak úgy tud kiváltani az egész, ha összevágják a különböző részeket, hatásvadász zenével alájafűtenek és megy a banzáj másfél-, két percen keresztül. Igen, ezt hívják előzetesnek.  A végén pedig egy akkora emeletes ökörséget láthatunk, amiről én azt tudtam csak mondani első benyomásként, hogy a South Park hasonló témájú epizódjának paródiája is lehetne. Aki úgy dönt, hogy végignézi, meglátja, hogy miről is van szó. Persze nem maradhat el itt sem, a Cannibal Holocaust bizonyos szintű lekoppintása sem. Egyszóval visszakacsint a műfaj "nagyjára" és rámutat arra, hogy jééé mekkora egy ötlettelen baromság vagyok...
Megnézése csak úgy ajánlott, ha egy percét sem vesszük komolyan.
A plakát pedig ne tévesszen meg senkit, hatásvadászat céljából van az is, hogy több embert csábítson a megnézésre.

Mátrix 4 - 5?

S akkor felröppent a pletyka, miszerint készül a Mátrix trilógia következő két része. Keanu Reeves ejtette el ezt az információmorzsát, mindenki azt várja, hogy hivatalosan bejelentsék vagy az igazságtartalmát, vagy a cáfolatát. Részletekbe menően ITT lehet erről olvasni.

UPDATE: ennyit a pletykákról és annak igazságtartalmáról:http://www.sg.hu/cikkek/79639/maris_lelottek_a_matrixos_pletykakat

Devil

Devil:
IMDb: 6.5 (18 137 szavazat)
Rottentomatoes: 55% (43 pozitív, 35 negatív krtika)
Box Office Mojo: 56 832 288 dollár összbevétel











Kíváncsi voltam, hogy jelenik meg a gonosz egy 2010 - es filmben, aminek még a Devil címet is adták. Nem olyan régen találkoztam az előzetessel, és azzal a történetdarabkával, miszerint néhány ember egy liftben ragad, és közülük valaki maga az ördög. Számomra érdekesen hangzott. Rejtvény feladva, meg kell nézni és közben találgatni. Ilyen személyiségmegismerős drámára számítottam. Nem egészen az. De lekötött és ez a lényeg. Bár az eleje kicsit Inception előzetes szerű volt, a fejjel lefelé állított városképpel és a hatásvadász zenével, hamar megtalálta a saját hangját. A nagyváros egyik hatalmas épületében kezdetüket vették a baljóslatú események. Van egy narrátor is, akinek személyét egy ideig homály fedi, felvezeti a történetet, átemeli nem hétköznapiba. Persze később kiderül, hogy kinek a szemszögéből láttatják, mesélik az egészet.
Na ki néz ki itt ördögnek?

A filmben természetesen megjelenik a vallásos latin amerikai sztereotípiája is, aki az első gyanús mozzanatnál, már elkezd anyanyelvén hadoválni, akarom mondani imádkozni...A latin-amerikai az a nép aki legjobban fél az ördögtől, legalábbis a filmek ezt mutatják. Gondolom a valóságalapja is megvan ennek.
Én azt mondom, hogy M. Night Shyamalan, aki idén a Last Airbender munkacímen futott förmedvényével borzasztotta el a nézőket, elég kacifántos történetet vetett papírra. Maga a tény, hogy a néző tudja, mivel áll szemben, csak a kulcsfigura kilétét nem tudja, szerintem nagyon feldobja a filmet.

Amellett azonban, hogy a dilemmázások nem sikerültek eléggé élethűre, nem tudok elmenni. Emiatt a film egyes mozzanatai kissé üresnek hatnak. A szereplők két részre oszthatók: akikkel történnek az események és a szemlélők, akik arra próbálnak rájönni, hogy miért történnek a dolgok úgy, ahogy történnek. És akik az esemény központjában vannak, nem reagálnak eléggé életszerűen az eseményekre, ami a valóságban bármilyen jóérzésű embert kiakasztana. De ezt lehet, hogy csak én látom így. Mivel a film időtartama sem hosszú, ezért nem válik unalmassá. Pont akkor ér véget, amikor kell, összekapcsolódnak szépen a kirakós darabkái, minden összefut, hogy majd egy emberséges befejezést kapjon a néző. A filmnek van még egy hatalmas pozitívuma: egyáltalán nem kiszámítható. Legalábbis számomra nem volt az...


2011. január 23., vasárnap

Let Me In - hogy néz ki egy svéd horror feldolgozása?

Mivel a tegnap nagyon belejöttem az adatok összeszedésébe, ezt a bejegyzést is így kezdeném. A Let Me In, amerikai feldolgozást és a svéd eredetijét a Let the Right One In-t (Låt den rätte komma in) szeretném egy kicsit összehasonlítani.
Először is, az eredeti:

Let the Right one In: 2008 - as, 115 perces svéd horrorfilm
Az IMDb minden idők 250 legjobb filmjének listáján a 216. helyet foglalja el, 8.1 - es aránnyal, 65226 szavazat alapján.
A Rottentomatoes kritikaösszesítő oldalon 98% - os, 159 pozitív és 4 negatív kritikával
A Box Office Mojo tanúsága szerint 11 227 336 dollárt szedett össze a mozivetítésekből.

És a remake:

Let Me In: 2010 - es. 116 perces amerikai horrorfilm
Aránya az IMDb-n 7.3, 7 255 szavazat alapján
A Rottentomatoeson 89% - os, 173 pozitív és 21 negatív kritikával
Ezidáig 22 085 023 dollárt szedett össze a mozipénztáraknál a Box Office Mojo adatai alapján







A következőkben pedig a feldolgozásról írok, az eredeti film megnézésének tükrében, bár azt már legalább egy éve láttam. A történet majdnem szóról szóra ugyanaz. Arra volt jó a remake megnézése, hogy felelevenítse bennem az elmémben lassan feledésbe merülő történetet. Tisztára ugyanaz a story, más környezetbe ültetve, más szereplőkkel.

És hogy szerintem mi a varázsa az eredetinek? Többek között az, hogy teljesen ismeretlenként robbant be a köztudatba, egy a világ számára szerintem teljesen ismeretlen rendezőtől, Thomas Alfredsontól, akinek ez volt a második mozifilmes rendezése. A főszereplők is teljesen ismeretlen svéd gyerkőcök, Kåre Hedebrant és Lina Leandersson (akiket azóta sem vetnek fel a szerepek, abból a szemszögből nézve, hogy ez a színészi pályafutásuk beindítója).

Ahogy azt az előzetes és a poszterek elővetítik ez egy vámpíros story, méghozzá gyerekekkel. Mivel a vámpíros filmek akkor és mostanában is a könyökömön jönnek ki, némi unszolás kellett, hogy megnézzem a svéd horrort. És kellemesen csalódnom kellett. Mert nagyon tetszett. A történet, a kivitelezés, a színészek. Minden. A történet egyik fő jellegzetessége, hogy nagyon laaaassssúúúú. De nem annyira, hogy megunja az ember. Mert fenn tudja tartani a néző érdeklődését.

A történet röviden annyi, hogy a főszereplő, 12 éves Oscar szomszédjába új lakók költöznek, egyikük egy vele egykorúnak látszó kislány. Először véletlenszerűen futnak össze a tömbház előtti játszótéren, majd később egyre többet látják egymást, kapcsolat alakul ki köztük. Eközben egy ember gyilkolni kezdi a városka lakóit... Tulajdonképpen a megaláztatásról és visszavágásról szól ez a film, valamint a természetfeletti behozásáról a mindennapi életbe.

Amerika pedig látott fantáziát a történetben és úgy döntött, hogy megvásárlja és feldolgozza, ahogy azt a Tetovált lánnyal is tenni fogja. (de az egy másik történet :P) A forgatókönyvet Matt Reeves írta meg az eredeti film alapján (gondolom nem kellett vesződnie sokat vele), majd pedig meg is rendezte. Róla azt kell tudni, hogy a Cloverfield című amatőrkamerás sci-fivel robbant be a köztudatba, anno 2008 - ban, aminek már a folytatásáról pletykálnak. A rendező gondosan ügyelt arra, hogy mindent ügyesen "amerikanizáljon", így lett a főszereplőkből Oscar és Eli helyett, Owen és Abby többek között. A feldolgozás mivel cakkra ugyanolyan, csak más környezetben hozza az előbb említett formulát, miszerint érdekes és megragadó, egész izgalmas lehet annak, aki most találkozik ezzel a történettel először. Megvan benne ugyanaz a laaasssúúússsáágggg és hasonló jellemzők. A szereplőkkel sincs baj, épp annyira málészájúan játszanak, amennyire a film megkívánja.
Csak néhány nevetséges trükkel nem vagyok megelégedve. Azok nem kellettek volna oda. Túl nevetségesek és nem találnak ebbe a lassan kibontakozó borzalomadagba. Néha átmegy kissé gagyiba az egész, de ez szerencsére csak másodpercekig tart.  Ezen elhanyagolható tulajdonsága mellett, van olyan rész is benne, ami túlságosan szájbarágós. Nem kell annyira beadagolni a nézőnek, érti ő anélkül is. Szerintem. Néha ezzel a szájbarágással mennek el értékes percek a játékidőből.

Mindezek a sajátosságok eléggé eltörpülnek az én szememben a történet nagyszerűsége mellett.
A lassan (febr. 10.) 14. életévét betöltő Chloe Moretz játékára nem lehet panasz, bár nem annyira jópofa, mint például a Kick Ass Hit Girljeként, de a karaktert jól hozza. Akit még külön kiemelnék, az a Kenny-t alakító "rosszfiú" lenne, aki nem más, mint az a Dylan Minette, akit a Prison Breakben Michael Scofield fiatalkori énjeként láthattunk, továbbá szerepelt a Lostban is, ahol Jack fiát, Davidet alakította néhány rész erejéig. (más sorozatokban is voltak már epizódszerepei)
Végszóként pedig Stephen Kinget hoznám fel, aki azt jelentette ki a Let Me In kapcsán, hogy ez az elmúlt 20 év legjobb horrorja. (forrás: sg.hu) És ezt nem az eredetiről, hanem a feldolgozásról mondta ki! Idézve a dvd borítóról, a cikk alapján: "A legjobb amerikai horrorfilm az elmúlt húsz esztendőben"
Őszintén nem tudom, hogy mit mondjak erre. A "horror koronázatlan királya túl szerény lenne, hogy egy általa írt művet hozzon fel, mint a szakma nagy tekintélye? Esetleg nem látta az eredeti svéd verzióját a vámpíros horrornak? Mi okból tehet egy ilyen kijelentést, hogy egy feldolgozás, az elmúlt 20 év legjobb horrorja? Ennyire rosszul állna amerika horrorok terén? Talán. De ha ő ezt mondja, akkor ez van.

Végül pedig itt az előzetes is.