Priest: premier kritika

A távoli jövőben vége van már az ember-vámpír közti harcnak: a két tábor izolálva él egymástól. Legalábbis ezt szajkózza az Egyház, aki időközben egyeduralomra tett szert a világ sötétbe borult városaiban.
A vámpírok elleni fegyverek a Papok, akiknek éppen semmi dolguk, mivel a háború végetért. Azonban néhány baljós esemény hatására a Paul Bettany által alakított Priest üzembe helyezi magát, hatalmas rosszat sejtve a háttérben. Szembeszegülve az Egyház, ebből következően pedig Isten akaratával, egy lelkes, de amatőr szívtipróval nekiindul, hogy megakadályozza az eljövendő rosszat, amire a vámpírok készülődnek rejtekhelyeiken.
Természetesen mindez nemes cél érdekében történik, hiszen egy kedves lány élete is kockán forog, meg kell őt menteni. Mint minden mesében.

És bár egy képregényfilm, egy gyenge, azonban látványos mesévé avanzsálódik, a vadász harcát milliomodszor feldolgozva, amint szembeszáll a fokozatosan erősödő ellenfelekkel, végigverekedi magát rajtuk, hogy végül eljusson a BOSS-ig, akit szintén legyűr, megmentve a napot.
Egy olyan hasonlat is eszembe jutott, hogy a Priest nem más, mint egy jövőben játszódó Van Helsing történet, effektekkel és látvánnyal nyakonöntve. Mert ezekből nincs hiány. Az epikus lassítások, a néhol már pofátlan lehetetlenségbe átmenő harcok, mind-mind a nyári blockbusterszezon eljövetelét jelzik. Sajnos azonban a gyengébbik vonulatot képviseli a film.

És miért? Sajnos azért, mert a lehető legtöbb klisét lövi el története során. Fájóan sokat, ami talán több közepes filmnek is sablondömpinget tudna szolgáltatni. A 23. zsoltár már unalmasnak tűnő elhangzásával amint elszánt karakterek szájából elhangzik, sejteni lehet, hogy rég nem szolgál semmi újjal az egész történet. Ugyanazok az akciódömpingek, ugyanaz a cselekmény, csak más formába öntve. Ezt már kismillószor láttuk.

Természetesen, blockbuster mozi lévén nem maradhat el az elvarratlan szál sem, aminek nyilvánvalóságával a készítők nem titkolják azon vágyukat, hogy ők készen állnak a folytatásra, ha azt az igények és a bevétel is úgy tartaná, hiszen alapanyag van hozzá bőven. Én azonban remélem, hogy nem fogják folytatni. Van így is elég ilyen stílusú film manapság. Akit pedig amúgy is érdekel a történet és a karakterek sorsa, az megkeresi a képregényt és onnan csemegézik.


Summa summarum: Paul Bettany új filmje, a tavalyi Legion bukás után, megint nem sikerült úgy, ahogy azt a hatásvadász előzetes beharangozta. Pedig A-listás színészekből nem volt hiány. De hogy gondolhatja valaki, hogy 87 percen keresztül egy főszereplőnél több karakter ki tudna bontakozni?
Gyenge, de nem vészesen. A látvány valamilyen szinten kárpótol.

Még egy kis hozzáfűzés: a helyzet komikumához tartozik, hogy két színész is megfordul a filmben, akik vámpíros alakításukról híresek: Stephen Moyer, aki jelenleg is a True Blood című szériában vámpírkodik, valamint Cam Gigandet, aki anno 2008-ban a Twillightban a csillámvámpírok táborát erősítette(tudjátok, aki Bellát harapdálta). Ezúttal emberbőrben adatott meg nekik a lehetőség, hogy szembeszálljanak a manga vámpírokkal. Karl Urban az, aki bekeményít nekik.