Tizenegy Oscarra
jelölték, főként a technikai kategóriákban. Nem 3D-ben és nem vásznon sikerült
megnéznem, mégis úgy gondolom, egy nagyon látványos, ennek ellenére a
blockbuster szériából kiemelkedő alkotás a Pi élete (nem csak a késő őszi
bemutató miatt), amelynek története, cselekménye is sokatmondó.
Szerethető
alkotás a Pi élete, amelynek jövőjét úgy látom, hogy számos filmklub, baráti
társaság fogja még közösen megnézni éppen az érdekes, több helyen is elgondolkodtató
története miatt. Esetenként még vallásórán, ifjúsági foglalkozásokon,
táborokban is megnézetik egyes tanárok a nebulókkal, hogy okuljanak egy kicsit,
táguljon a fejecskéjük, hogy utána kikérdezhessék: mennyire sikerült
azonosulniuk a főhőssel, vagy éppen hogyan látják a vallás és a hit kérdését az
alkotás tükrében.
Természetesen a
vizualitása miatt, számos 3D-őrült is a „polcára” helyezi a filmet az Avatar
mellé, a helyenként hasonló látványvilág miatt, és valószínűleg még sokáig
beszédtéma lesz a fent említetthez hasonlóan éppen a filmben megjelenő vegetarianizmus,
vagy éppen a hit és a vallás kérdése miatt.
Pi életéről
nehezen tudnék ódákat zengeni, de elfogadom, hogy egy korrekt, üdítő alkotás,
amelynek az Oscar-felhozatalban van a helye. Szerethető film, minden apró hibája ellenére. Az első előzetest látva, a film
alapjául szolgáló könyvet nem ismerve nem tudtam elképzelni, hogy mitől is
állítják be már az elejétől fogva annyira nagyszerűnek a filmet. Megértettem,
bár a történetről vétek lenne bármit is mondani az előzetesben elhangzókon
kívül.
Pi élete egy
modern feldolgozású mese. Egy hőseposz, amely egy fiatal indiai fiú megpróbáltatásait,
ezáltal fejlődéstörténetét mutatja be egy különleges helyszínen: az óceánon,
különleges szereplőkkel: állatokkal. Mondhatni a film nagy része egyszemélyes
alkotás, amelyben a főszereplő a fiú, a CGI-tigris és a látványvilág. Csupán ez
utóbbiért is érdemes megnézni legalább egyszer.
