Crash - film az emberek kapcsolódásairól

Crash. Nevezhető mozaikfilmnek is, mivel különböző darabkából áll össze az egész történet. Mint egy kirakós, aminek a darabjai még ha első látásra nem is passzolnak, végül mégis kialakul egy kép belőle. Az Ütközések is egy ilyen film. Megkapjuk a darabkákat, azonban nem mi kell összerakjuk őket, hiszen azt a készítők megtették. Mi csak a passzív befogadói vagyunk, azok akik az összerakás után levonják a következtetést magunknak: szeretjük, vagy nem. Mindkét álláspontot meg tudom érteni.

Az első benyomásom a filmről a címe alapján már egy előítélet volt tiszta véletlenül. Bár csak a címével találkoztam, mégis az első dolog, amit asszociáltam ezzel kapcsolatban, az az elképzelés volt, hogy egy akciómozi lehet, ami tele van autós üldözésekkel. Egy szócskából ilyen messzemenő következtetést voltam képes levonni...
Egy kedves ismerősöm ajánlotta először, anno 2 éve. Úgy gondoltam, ideje lenne sort keríteni rá, látva hogy az áránya is elég nagy az IMDb közösség körében, továbbá az a tény is, hogy 3 oscart nyert annakidején. Kíváncsi lettem, hogy mire adták.

Úgy fogtam neki, hogy nem voltak különösebb elvárásaim a filmmel kapcsolatban. És nagyon pozitívan meglepett. Bevallom, a végén egy olyan következtetést kellett levonnom a magam számára, hogy nagyon befolyásolható vagyok olyan téren, hogy hagyom a filmek hatásvadász részeit hatni rám. És ez abban befolyásol, hogy elfogulttá válok bizonyos filmek, videók kapcsán. Vannak bizonyos zenék, képek, amik az érzelmekre hatnak. Valamit kiváltanak az emberből. És ez a film elég sok ilyen elemmel van tele. Ezért is fogott meg engem annyira.
 A történet néhány Los Angeles-i emberről szól, akik valamilyen módon kapcsolódnak egymáshoz, bár ők ezt annyira nem tudatosítják. Nem is annyira a kapcsolódás a megfelelő szó, inkább a találkozások, amik nem hétköznapiak és nagy jelentőséggel bírnak. Bár sokszor a véletlenek összehozása miatt a néző jogosan hördülhet fel, hogy ez nem lehet igaz. De ez is egy mozgatórugója annak, hogy mitől is működik jól az adott film.

Annyira belemerültem az érzelmi faktor kivesézésébe, hogy majdnem elfeledkeztem a kemény mondanivaló megemlítéséről. Mert, hogy az is van neki. Bár nagyon kőkeményen és nyilvánvalóan ott van a rasszizmus kérdése és annak fejtegetése, de az előítéletekkel is találkozunk, ami nem feltétlenül az emberi fajokhoz, bőrszínhez, nyelvhez kötődik. Emberi megnyilvánulások, elvárt és meglepő reakciók bizonyos helyzetekre, a nagyvárosi környezetben, ahol az emberek elhidegültek egymástól. Egyszóval emberi viselkedésformák, különböző érdekes helyzet kivonata ez a film, amit szerintem érdemes megnézni, azoknak akik eddig még nem látták.

Külön kiemelném Matt Dillon játékát és karakterét. Most nem azért mondom ezt, mert Oscar jelölést is kapott ezért a szerepért, hanem egyszerűen egy nagyon jó alakítást nyújt ebben a filmben szerintem is.
És persze nem szabad megfeledkezni arról az emberről sem, aki mindezt összehozta, a rendező, Paul Haggis, aki nagyszerű történetekkel és forgatókönyvekkel látja el Hollywoodot.(Millió dolláros bébi, Levelek Iwo Jimából stb.)
A szereplőgárda elég impozáns, a történet nagyszerű, mit lehet még mondani róla?
Beszéljenek a száraz statisztikai adatok helyettem:
IMDb: 8.0, 180 591 szavazat. Jelenleg a 250 es lista 247. helyén áll.
Rottentomatoes: 76% - 148 pozitív, 48 negatív kritika
Box Office Mojo: 98 410 061 dollár bevétel.

talán az egyik legdrámaibb jelenet a filmből

Oscar-díj (2006) – Legjobb film, Legjobb eredeti forgatókönyv: Paul Haggis, Robert Moresco és Legjobb vágás: Hughes Winborne
Oscar-díj jelölés – Legjobb férfi mellékszereplő: Matt Dillon, legjobb rendező: Paul Haggis és legjobb dal: Kathleen York és Michael Becker ("In the Deep")
Golden Globe-díj (2006) – Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Matt Dillon
Golden Globe díj (2006) – Legjobb forgatókönyv jelölés: Paul Haggis, Robert Moresco (forrás itt)