egy kis bemutatkozás...

Pár napja akadtam erre a videóra, a http://filmbuzi.hu/ oldalon. Érdekes bemutatkozás, elég sok mindenki jelenik meg a filmilágból és poénosan vonultatják fel jónéhányukat. Nekem kiemelkedően a Spaceballs -os (Űrgolyhók) poénok tetszettek.

Elhunyt

Mint ahogy az, a mai napi médiában visszhangzik, eltávozott Leslie Nielsen. Nem kívánom részletezni az életművét, megtették már mások helyettem. Engem megrendített a halálhír, mivel Nielsen bácsit egy örökífjú "öregnek" láttam mindig. Komédiáin nem csak egyszer derülhetett az ember, mivel sokszor leadták filmjeit a TV csatornák, főleg ünnepekkor. Hollywood egy nagy humorforrásást veszítette el benne.





De a mai nap elhunytja is megérdemel pár szót. Ugyanis ma, november 29.-én távozott el az élők sorából Irvin Kershner, a Csillagok Háborúja, A Birodalom Visszavág című nagysikerű film rendezője. Ő már nem annyira híres, mint az előbb említett Leslie Nielsen, de azért neki is köszönhet néhány dolgot a filmipar.

http://www.origo.hu/filmklub/blog/halal/20101129-meghalt-irvin-kershner-a-birodalom-visszavag-rendezoje.html

Nyugodjanak békében!

Kritikaírás... Grrr!!!

Irtó nehéz dolog filmkritikát írni az ember fiának, hogy közben a gondolatai ezerfelé repdesnek és az adott film is annyi információt és mondanivalót tartalmaz, hogy azt nehéz rendszerezni és mindenről a megfelelő bekezdésben szót ejteni. Ma  tegnap, egész nap a Gran Torino kritikával tököltem. Na jó nem egész nap, közben mást is csináltam. De először újranéztem a filmet, jegyzeteltem, agyaltam, most mégis 2000 leütés körül van az írásom és még messze nincs befejezve. Szóval, a kritikaíró pályázat, amit először sétagaloppnak gondoltam, most egy kicsit bekeményített nekem. Kedden kell leadni, szerintem utolsó percen lesz az is... Mivelhogy nem akarom elfuserálni. Na de az nyugtat, hogy legalább a Fehérlófia elnyerte végleges formáját.

Befejezésül itt egy videó, az egyik kedvencem, a 2008-as filmekről. Van benne egy kép is a Gran Torinóból. :P Jó na, nem azért tettem fel, hanem azért mert nagyon szép a zenei és képi világa.

enjoy

Gondolatok az utolsó(előtti) Harry Potter film kapcsán

Naszóval. Ma megnéztem a hetedik Harry Potter filmet, a Harry Potter and the Deathly Hallows első részét. Nem csalódtam, messze az elvárásaim fölött teljesített. Egy nagyon ütős dologra számítottam és meg is kaptam. Olyan volt ez a 146 perc, mintha csak egy órán keresztül néztem volna. Az idő múlását a lábam elzsibbadása jelezte a végén.

Nem akarok áradozni róla. Tudni kell rólam, hogy nagyon szeretem a történetet, a megfilmesítés pedig adott esetben csak hab a tortán. Engem őszintén egyik sem rombolt le, nekem ezek mellett megvolt a kialakult koncepcióm, elképzeléseim a Harry Potter univerzummal kapcsolatban, amit olvasáskor a fantáziámnak köszönhetek. A filmek pedig egy újabb perspektívát hoztak.

Nem egyszer olvastam el a regényeket. Akkoriban egy statisztikát is készítettem, hogy melyiket hányszor olvastam ki. Amire emlékszem, az, hogy a második részt minimum hatszor böngésztem végig. Iskolapad alatt, otthon a háziírás helyett, szabadidőmben és még ki tudja hol. Tudom, hogy sokan elítélik ezt a szériát, hülyeségnek és értelmetlennek találják. Pont olyan ez, mint a most tomboló vámpír-vérfarkasosdi, amelynek már én is az ellenkező oldalán vagyok. (Olyan szinten, hogy adott esetben megnézem, hogy véleményt mondhassak róla) Egyszóval teljes mértékben el tudom fogadni azt, hogy ha valakinek nem tetszik a HP és ezt fel is vállalja, racionális érveket hoz fel amellett, hogy miért nem szereti. Vannak még azok, akik a könyvet lapozzák szeretettel és a filmekre kígyót békát kiáltanak, van aki ennek ellenkezőjét teszi. (Mondjuk én is a könyvet azért jobban szeretem J)

Az utolsó rész elolvasása után levontam magamnak a következtetést: Rowling egy epikus, egyedülálló, nagyon komplex történettel gazdagította a világot, szépen, fokozatosan kidolgozva, ami ebben a korban, majdhogynem vetekedik a Gyűrűk Urával. Na jó, a Gyűrűk Urához hasonlítani túlzás, tekintve azt, hogy itt J.R.R. Tolkien teljes életművéről van szó, amihez egy egész nyelvet és történelmet talált ki az író. Mégis a Harry Potter szériában is van valami egyedi, valami nagyszerű. Ezzel nem meggyőzni akarok senkit. Az írónő végigvezette a szálakat, és egy különleges univerzumot teremtett, amiért még mindig bolondulnak az emberek. El lehet mondani, hogy már felnőtt rajta egy generáció.

David Yates pedig egy fejlődő rendező, aki saját hibáiból tanul. Legalábbis a legújabb rendezése ezt tanúsítja. Nem tudom eldönteni, hogy ez a HP film magában lett-e ilyen jó, vagy a nyáron eljövő folytatás reményében tűnik jónak. Mindenesetre most még elég jól áll a szénája: az IMDb-n jelenleg 8.1 es aránya van, 30415 szavazat alapján. (mondjuk ez lefelé esés. Amíg moziban voltam, addig kb. 2000 szavazó lennebb hozta az arányát egy tizeddel. 8.2-ről, 8.1-re) A Rottentomatoes.org oldalon pedig 78 százalékon áll. (172 pozitív kritika a 48 negatív ellen). (2010-11-28 2:58)

Ennyit a száraz adatokról. Amint megjelenik a filmről írt kritikám belinkelem ide is.

Kedvcsinálónak itt az előzetes.

Zsenik a sittről...

"Put your trust in the Lord,

your ass belong to me!" (warden Norton)

Néha elgondolkodom azon, hogy mitől az egyik legjobb film Frank Darabont, a Remény rabjai című alkotása?

Ma valami epikusat, valami nagy klasszikust, valami ütőset akartam nézni. És úgy gondoltam, hogy miért ne legyen ez a The Shawshank Redemption, ha már időm úgyis van rá, hogy nyugodtan végig tudjam nézni. És megnéztem immár másodikszor. Még biztos ütköztem bele, néha a TV-ben, mikor valamelyik adón leadták, de konkrétan nem emlékszem rá. Azt hiszem, hogy a tavalyelőtt láttam először. (mekkora mulasztás) Ekkor is a kíváncsiság vezérelt, hogy miért van ez a film az IMDb (Internet Movie Database), minden idők 250 legjobb filmjeinek toplistájának az első helyén?

A film megnézése után levontam a következtetést: Stephen King briliáns író, Frank Darabont pedig tud valamit. És az a jelenlegi (helyi idő szerint 1:42, 2010-11-27) 536407 regisztrált felhasználó is, akiknek véleménye nagyban meghatározta ennek a filmnek a helyét a köztudatban.

Nagyon szeretem a börtönös sztorikat. Ez kezdődött Van Damme In Hell (Maga a pokol) című 2003-as akció drámájával, (ami mellesleg egy nagyon jó film szerintem) folytatódott a híres és nálunk is nagyon felkapott Prison Break-el, és még ott volt maradandó fimélményként a 2008-ban kiadott Felon is. De az igazi mélységet, mondanivalót mégiscsak a Remény rabjai adja. Le az összes kalapokkal Stephen King bácsi előtt, adja Isten, hogy sok ilyen történetet írhasson még. A regényt nem olvastam, úgyhogy nem tudom összehasonlítani a filmmel, de amint a kezembe kerül a könyv, el fogom olvasni. (Ha valakinek megvan és kölcsönadná, csak szóljon)

Egyszóval van valami a filmben, ami megfogja az embert. És nemcsak egy valami. Az élettörténetek, a lassú drámaiság, a fokozatosan és egymásból kiépülő események, a történet, ami évtizedeket próbál bemutatni fontosabb momentumaiban, az érdekes gondolatok, az emberség megőrzésének örökös kérdéseinek fejtegetése egy adott helyzeten belül. Ilyen és hasonló dolgok, apró részletek, amik az embert adott esetben mosolygásra vagy egyéb más érzelem kifejezésére késztetik a film nézése közben. A kidolgozott karakterekkel egy idő után már könnyű azonosulni.

És maga a történet: a börtön falai között, hogy lesz egy új fiúból, tiszteletreméltó „öreg”, továbbá hogy a nagy pozíció milyen problémákat vonz maga mellé.

"All I wants to be back where thinks makes sense

Where I won't have to be afraid all the time." (Red)

Bár azt nem hagyhatom szó nélkül, hogy minden börtönös filmben az ártatlan hercehurcájáról van szó általában és a vezetőség az, aki általában „sáros”. Hátha majd valaki ír, vagy rendez olyan történetet, ami más szemszögből mutatja be ezeket a dolgokat. De lehet, hogy már van ilyen, csak én nem tudok róla. J

Morgan Freeman és Tim Robbins pedig egyszerűen zseniálisak a filmben. Talán egyik legemlékezetesebb alkotásuk.

Mit csinál most Frank Darabont? Rendezi, kreálja, de legfőképpen írja a The Walking Dead című posztapokaliptikus, zombis tévésorozatot. Aki kedveli ezt a műfajt, annak nagyon jó szórakozás lehet.

Végül pedig itt a dal, amely a Tim Robbins által megformált Andy Dufresne által szólal meg a filmben, a börtön lakói és a néző örömére, hangulatának fokozására.

"I have no idea till this day, what those 2 Italian ladies were singing about. The truth is, I don't want to know. Some things are best left unsaid....I tell you those voices soared higher and farther than anybody in a great place ever dreamed.It was as if a beautiful bird flew into our drab little cage, and for the breifest of moments, every man at Shawshank was free." (Red)

Fehérlófiázás

Hogyha már blog, akkor posztoljak is. Mivel azt tűztem ki magam elé célul, hogy mindenről írok valamicskét, amit megnéztem, ezért ahhoz is tartom magam.

Kedden van a filmtett kritikaíró pályázatának leadási határideje és a mai "szabadnapomat" azzal használtam ki, hogy nekiálljak (üljek, legalább az egyiket megírni a kettő közül)

Itt a találod a felhívást a pályázatra: http://www.filmtett.ro/hir/1711/ujbol-kritikairo-palyazatot-hirdetunk

A napom nagy része azzal ment el, hogy összeállítottam egy 23-as listát a Kolozsváron meglévő '90 előtt megjelent filmekből, hogy ezekből válasszam ki azt, amiről kritikát küldök be. Késő délutánra született meg a döntés a Fehérlófia mellett. 

A lényeg, hogy ma ezt néztem meg, kb. 8. alkalommal. Akárhányszor nézem újra, nem tudok betelni vele, annak ellenére, hogy szinte minden képsorát ismerem, mindig tud valami újat hozni, amire addig nem figyeltem fel.

Itt egy részlet a filmből, hogyha valaki kedvet kapott a blogom böngészéséhez, hátha kedvet kap az animáció megnézéséhez is. :)

Ja és ami kimaradt, az, hogy eddig a kritikát gépeltem, fogalmaztam. Még így sincs teljesen kész, van mit csíszolni rajta, de azt majd holnap. A lényeg, hogy a váz megvan, a gondolatmenet is tiszta. Pár dolgot kell még átfogalmazzak és küldésre kész lesz. Ha majd leközli a Filmtett, akkor belinkelem ide is.

Na lényeg, hogy ajánlom mindenkinek, egyik kedvenc alkotásom.

Elöljáróban

Eddigi sikertelen blogjaim után most megpróbálkozom valami olyansmivel, ami érdekel is és talán neked Olvasó számára is érdekes lehet. Tudom, hogy van millió és egy filmes blog szerte a világhálón, én is megpróbálkozom egy ilyennel. Célom nem igazán van ezzel, legfeljebb annyi, hogy később visszaolvasva jobban emlékezzek arra, hogy milyen benyomásom volt egy adott filmről, sorozatról, rövidfilmről stb. Ez a blog egyfajta rendszerbe sorolná a filmekről szóló írásaimat, így nem kell majd keresgéljek utánuk a dokumentumaim között. Remélem Kedves Olvasó, te is találsz majd kedvedre való bejegyzéseket, esetleg olyan gondolatokat, amikkel nem értesz egyet. Mivel mások vagyunk, senkinek sem ugyanaz jön le egy adott film kapcsán. Nem azt szeretném, hogy egyetértsetek, hanem, hogy adott esetben megvitassunk bizonyos kérdéseket egy adott alkotás kapcsán.Egyelőre ennyit.

Magáért beszél...

Egy tízperces válogatás a 2010-ig kiadott emlékezetes filmek töredékéből. Itt vannak a sikeresebb Stephen King adaptációk,továbbá: Mátrix (1999), Memento, (2000), Sin City (2005) és még lehetne sorolni. A többi derüljön ki a videóból. A zenei aláfestés pedig egyszerűen zseniális.