2010. december 30., csütörtök

Élve eltemetve


Egy film, amitől az idegek pattanásig feszülnek. Egy film, ami a fóbiákat dolgozza meg. Egy film, amit egy színész játszik el. Egy film, ami egy koporsóban játszódik.
Ezek azok az általános gondolatok, amik eszembe jutottak a Buried megnézése során. Biztosan sokaknak megfordult már a fejében, hogy vajon milyen is lenne, ha élve temetnék el. Az egyik legszörnyűbb élmények közé tartozhat szerintem, ha valaki egy koporsóban ébred. Bevallom, kissebb koromban én is el el gondolkodtam ezen, volt egy időszak, amikor ettől rettegtem. És tudom, hogy vannak, akik ezzel a fóbiával élnek, emiatt gyakran hangoztatva, hogy hamvasztásos temetést szeretnének.
Ryan Reynolds, vagyis karaktere, Paul Conroy ebben a helyzetben van. Élve eltemették valahol a sivatag közepén Irakban. Egy öngyújtó, egy telefon és egy ceruza van nála. (később persze más dolgokra is rátalál). A film ebben a kilátástalan helyzetben való vívódását mutatja be.
Amikor először hallottam a filmről, és arról volt szó, hogy az egész film egy koporsóban játszódik, elgondolkodtam. Hogyan lehet ezzel kitölteni minimum másfél órát? Sehogy sem fért a fejembe. Aki ezt papírra vette, azt Chris Sparlingnak hívják, aki pedig megrendezte, Rodrigo Cortés.

Nem semmi egy film, tekintve, hogy behozza a terrorizmus kérdését egy egészen más szempontból, nézőpontokat állít egymásnak, reakciókat veséz ki, és nem utolsósorban családi drámával is találkozhatunk. Az egyik legszebb rész szerintem az, amikor Conroy, a szenilis édesanyjával beszél telefonon. Mivel a többi szereplőnek csak a hangját halljuk, nem tudjuk, hogy néznek ki, a viselkedésük is csak a főszereplőhöz való viszonyulásukból derül ki.

Érzelmek és reakciók tusakodása. Amikor az adott helyzetnél már semmi sem lehet rosszabb. És mégis rosszabbá tud válni. Úgy gondolom, hogy a főszereplő reakció messze életszerűek, valóságosak, annak ellenére, hogy    senki sem tudja igazán, mi is történik egy ilyen helyzetben.
Nem mondanám azt, hogy mély film. Inkább megragadó. Olyan alkotás, ami a székhez présel és nem enged el, pattanásig feszítve minden ideget, ökölbe szorításra késztetve az öklöket, esetenként körömrágást idézve elő.

Egy sötét, klausztrofób film, amit érdemes megnézni.
Ami érdekességet felfedeztem a filmben, az az, hogy bár a telefon márkáját nem tudtam megállapítani, de volt egy rész, ahol a telefon nyelvek között ott szerepel a magyar is. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése