True Grit

Mondhat akárki akármit, nekem nem igazán jött be Coenék új westernje a True Grit. Mondjuk a westerfilmkultúrám még elég kicsi ahhoz, hogy el tudjam dönteni mi számít jónak és mi rossznak ebben a műfajban. (néhány Clint Eastwod és az elmúlt évtized westernjeiből láttam párat)
Nem fogok hosszan írni erről. Bár a karakterek nagyon jól ki vannak dolgozva, nagyon lassan indul be az egész. Ahhoz képest, hogy mennyire fel van értékelve a film úgy a kritikusok, mint a közönség körében, én egy egyszerű westernt látok benne.

Bár ez egy feldolgozás, Ez nem egy feldolgozás, hanem egy teljesen új alkotás, ami egy egészen egyedülálló sztorit mutat be, azzal, hogy egy tizennégy éves lány a főszereplő, akinek karaktere nagyon intelligens és elszánt, akit a megfontolt bosszú vezérel ezáltal segítő kezet kérve egy lecsúszott, alkoholista békebírótól, aki fénykorában a legprofibb volt abban, amit csinált. Ez tény és való, hogy a főszereplők nagyon jól fel vannak építve. Le az összes kalapokkal. Főleg Hailee Steinfeld előtt, akiről azt mondják, hogy még nagy színészi karrier áll előtte. Ezt én sem kérdőjelezem meg. Jeff Bridges szintén nagyon jól hozza a karaktert, nyelvi kifejezésmódja pedig egyszerűen brilliáns volt. Matt Damonnak pedig nem áll jól a bajusz :) és szerintem elég halovány volt a szerepében. Josh Brolin pedig lehetőséget kapott arra, hogy kiköszörülhesse a nyári Jonah Hex csorbáját.

Nem azt mondom, hogy rossz a film. Csak engem nem nyűgözött le az előzetes elvárások alapján, a vége sem volt olyan hej de milyen.  Mert ami ennyire sikeres, attól azt várom, hogy letaglózzon. De a True Grit-nek nem sikerült. De lehet, hogy egy újranézéskor megváltozik valamennyire a véleményem. Meglátjuk.