Stardust

Mielőtt Matthew Vaughn a Kick Ass rendezői székébe ült volna, egy nagyszabású fantasy-történetet adott a világnak Persze nem csak neki, hanem a történet regény formában való megírásáért az írónak, Neil Gaimannak is jár az elismerés.
Elég nagy általánosság kijelenteni azt, hogy a mai irodalom bővelkedik a fantasy történetekben, azonban néhány kiragadott és ismertebb történet néha csúfos vereséget szenved az Álomgyárban, azáltal, hogy valakik vászonra álmodják őket és kivitelezéseik csúfos kudarcot vallanak. Így járt a szegény Narnia krónikái trilógia két utolsó része is.

A Stardust, magyar címén Csillagpor azonban hál' Istennek nem szenvedett ilyen csorbulást. Lehet, hogy vakmerőség kijelentenem, de a Gyűrűk Ura után ez az évtized ha nem is legjobb, de leg-fellgoodabb mozis fantasyja. Merthogy nemcsak kivitelezés, hanem hangulat terén is viszi a prímet. A gyönyörűszép megvalósítás mellett helyet kap az igényes humor és a nem túlzásba vitt romantikus szál is. A színészi gárdára sem lehet panasz, sok híres brit és szomszédos színész tűnik fel a filmben és még Robert de Nironak is jut egy humoros szerep.

Ez nem az a tipikus kardozós, harcolós, varázslós fantasy. Jobban illik rá a felnőtt mesefilm jelző. Nem fröcsög a vér, nem sziporkáznak a káromkodások, nincs izmos felsőtestmutogatás, látványos lassítások, epikus csaták. De nem is hiányoznak. Mert ez nem az a fajta fantasy. Ehelyett egy nagyon jó hangulatot árasztó, ízig vérig mesefilm, amiben a Jó és a Rossz harca tárul elénk, de nem klisésen, hanem jópofán. Persze a kiteljesedéshez szükséges, hogy a Jó elnyerje..., a Rossz megkapja... . Ez sem marad el. De a néző szereti. Én legalábbis. És még sokan mások. Valamilyen szinten a gyerekkori mesefilmek világába visz vissza, amikor tényleg hittünk ezekben a mesés elemekben és együtt tudtunk érezni a karakterekkel, szívünkbe zártuk őket. Vagy valami ilyesmi.

A főszereplő Yvainnet alakító Claire Danes-t legutóbb a Golden Globe díjra is jelölt Temple Grandin című HBO tévéfilmben láttam, ahol egy autista lányt alakít. Érdekes film, megnézése után az jutott eszembe, hogy Temple Gardin karakterének filmre vivésével megszületett az új Forrest Gump, női változata. Felkeltettem az érdeklődést?

Bejegyzésem tárgyához visszatérve: a Stardust, látványvilága, története, kivitelezése, humora, fantasztikuma és remek karakterisztikája miatt érdemli meg a csillagos ötös, vagy ha úgy tetszik tízes minősítést. Még ilyen fantasy alkotásokat!