Naszóval. Ma megnéztem a hetedik Harry Potter filmet, a Harry Potter and the Deathly Hallows első részét. Nem csalódtam, messze az elvárásaim fölött teljesített. Egy nagyon ütős dologra számítottam és meg is kaptam. Olyan volt ez a 146 perc, mintha csak egy órán keresztül néztem volna. Az idő múlását a lábam elzsibbadása jelezte a végén.
Nem akarok áradozni róla. Tudni kell rólam, hogy nagyon szeretem a történetet, a megfilmesítés pedig adott esetben csak hab a tortán. Engem őszintén egyik sem rombolt le, nekem ezek mellett megvolt a kialakult koncepcióm, elképzeléseim a Harry Potter univerzummal kapcsolatban, amit olvasáskor a fantáziámnak köszönhetek. A filmek pedig egy újabb perspektívát hoztak.
Nem egyszer olvastam el a regényeket. Akkoriban egy statisztikát is készítettem, hogy melyiket hányszor olvastam ki. Amire emlékszem, az, hogy a második részt minimum hatszor böngésztem végig. Iskolapad alatt, otthon a háziírás helyett, szabadidőmben és még ki tudja hol. Tudom, hogy sokan elítélik ezt a szériát, hülyeségnek és értelmetlennek találják. Pont olyan ez, mint a most tomboló vámpír-vérfarkasosdi, amelynek már én is az ellenkező oldalán vagyok. (Olyan szinten, hogy adott esetben megnézem, hogy véleményt mondhassak róla) Egyszóval teljes mértékben el tudom fogadni azt, hogy ha valakinek nem tetszik a HP és ezt fel is vállalja, racionális érveket hoz fel amellett, hogy miért nem szereti. Vannak még azok, akik a könyvet lapozzák szeretettel és a filmekre kígyót békát kiáltanak, van aki ennek ellenkezőjét teszi. (Mondjuk én is a könyvet azért jobban szeretem J)
Az utolsó rész elolvasása után levontam magamnak a következtetést: Rowling egy epikus, egyedülálló, nagyon komplex történettel gazdagította a világot, szépen, fokozatosan kidolgozva, ami ebben a korban, majdhogynem vetekedik a Gyűrűk Urával. Na jó, a Gyűrűk Urához hasonlítani túlzás, tekintve azt, hogy itt J.R.R. Tolkien teljes életművéről van szó, amihez egy egész nyelvet és történelmet talált ki az író. Mégis a Harry Potter szériában is van valami egyedi, valami nagyszerű. Ezzel nem meggyőzni akarok senkit. Az írónő végigvezette a szálakat, és egy különleges univerzumot teremtett, amiért még mindig bolondulnak az emberek. El lehet mondani, hogy már felnőtt rajta egy generáció.
David Yates pedig egy fejlődő rendező, aki saját hibáiból tanul. Legalábbis a legújabb rendezése ezt tanúsítja. Nem tudom eldönteni, hogy ez a HP film magában lett-e ilyen jó, vagy a nyáron eljövő folytatás reményében tűnik jónak. Mindenesetre most még elég jól áll a szénája: az IMDb-n jelenleg 8.1 es aránya van, 30415 szavazat alapján. (mondjuk ez lefelé esés. Amíg moziban voltam, addig kb. 2000 szavazó lennebb hozta az arányát egy tizeddel. 8.2-ről, 8.1-re) A Rottentomatoes.org oldalon pedig 78 százalékon áll. (172 pozitív kritika a 48 negatív ellen). (2010-11-28 2:58)
Ennyit a száraz adatokról. Amint megjelenik a filmről írt kritikám belinkelem ide is.
Kedvcsinálónak itt az előzetes.
