2010. november 27., szombat

Zsenik a sittről...

"Put your trust in the Lord,
your ass belong to me!" (warden Norton)
Néha elgondolkodom azon, hogy mitől az egyik legjobb film Frank Darabont, a Remény rabjai című alkotása?
Ma valami epikusat, valami nagy klasszikust, valami ütőset akartam nézni. És úgy gondoltam, hogy miért ne legyen ez a The Shawshank Redemption, ha már időm úgyis van rá, hogy nyugodtan végig tudjam nézni. És megnéztem immár másodikszor. Még biztos ütköztem bele, néha a TV-ben, mikor valamelyik adón leadták, de konkrétan nem emlékszem rá. Azt hiszem, hogy a tavalyelőtt láttam először. (mekkora mulasztás) Ekkor is a kíváncsiság vezérelt, hogy miért van ez a film az IMDb (Internet Movie Database), minden idők 250 legjobb filmjeinek toplistájának az első helyén?
A film megnézése után levontam a következtetést: Stephen King briliáns író, Frank Darabont pedig tud valamit. És az a jelenlegi (helyi idő szerint 1:42, 2010-11-27) 536407 regisztrált felhasználó is, akiknek véleménye nagyban meghatározta ennek a filmnek a helyét a köztudatban.
Nagyon szeretem a börtönös sztorikat. Ez kezdődött Van Damme In Hell (Maga a pokol) című 2003-as akció drámájával, (ami mellesleg egy nagyon jó film szerintem) folytatódott a híres és nálunk is nagyon felkapott Prison Break-el, és még ott volt maradandó fimélményként a 2008-ban kiadott Felon is. De az igazi mélységet, mondanivalót mégiscsak a Remény rabjai adja. Le az összes kalapokkal Stephen King bácsi előtt, adja Isten, hogy sok ilyen történetet írhasson még. A regényt nem olvastam, úgyhogy nem tudom összehasonlítani a filmmel, de amint a kezembe kerül a könyv, el fogom olvasni. (Ha valakinek megvan és kölcsönadná, csak szóljon)

Egyszóval van valami a filmben, ami megfogja az embert. És nemcsak egy valami. Az élettörténetek, a lassú drámaiság, a fokozatosan és egymásból kiépülő események, a történet, ami évtizedeket próbál bemutatni fontosabb momentumaiban, az érdekes gondolatok, az emberség megőrzésének örökös kérdéseinek fejtegetése egy adott helyzeten belül. Ilyen és hasonló dolgok, apró részletek, amik az embert adott esetben mosolygásra vagy egyéb más érzelem kifejezésére késztetik a film nézése közben. A kidolgozott karakterekkel egy idő után már könnyű azonosulni.
És maga a történet: a börtön falai között, hogy lesz egy új fiúból, tiszteletreméltó „öreg”, továbbá hogy a nagy pozíció milyen problémákat vonz maga mellé.
"All I wants to be back where thinks makes sense
Where I won't have to be afraid all the time." (Red)
Bár azt nem hagyhatom szó nélkül, hogy minden börtönös filmben az ártatlan hercehurcájáról van szó általában és a vezetőség az, aki általában „sáros”. Hátha majd valaki ír, vagy rendez olyan történetet, ami más szemszögből mutatja be ezeket a dolgokat. De lehet, hogy már van ilyen, csak én nem tudok róla. J
Morgan Freeman és Tim Robbins pedig egyszerűen zseniálisak a filmben. Talán egyik legemlékezetesebb alkotásuk.

Mit csinál most Frank Darabont? Rendezi, kreálja, de legfőképpen írja a The Walking Dead című posztapokaliptikus, zombis tévésorozatot. Aki kedveli ezt a műfajt, annak nagyon jó szórakozás lehet.

Végül pedig itt a dal, amely a Tim Robbins által megformált Andy Dufresne által szólal meg a filmben, a börtön lakói és a néző örömére, hangulatának fokozására.
"I have no idea till this day, what those 2 Italian ladies were singing about. The truth is, I don't want to know. Some things are best left unsaid....I tell you those voices soared higher and farther than anybody in a great place ever dreamed.It was as if a beautiful bird flew into our drab little cage, and for the breifest of moments, every man at Shawshank was free." (Red)





10 megjegyzés:

  1. Abszolút a kedvenc filmem, a végét úgy megkönnyeztem, hogy film azóta ekkora hatást nem ért el nálam :D (talán Halálsoron és Forrest Gump vége...) Hogy Stephen King zseniális író? Hát nem az, ő valami más szinten van már Isten és az Ember között xD

    [egyébként lehet odafirkantok pár kritikád alá, mert jól csinálod, és mellesleg 90%-ban teljesen egyet is értek veled :D nyertél egy rendszeres olvasót]

    VálaszTörlés
  2. örülök ezeknek a hozzászólásoknak, várom a továbbiakat is :D

    a te blogod is figyelemreméltó, úgyhogy ez a rendszeres olvasás kölcsönös :D

    VálaszTörlés
  3. Oh :D nem tartom sokra, először is mert most kezdtem... másodszor mikor megírok valamit, és visszaolvasom, az életkedvem is elmegy, mert nem tetszik. Így landolt kukában az elmúlt 2 évben szinte minden, amit összehoztam. Harmadszor, ha valami komolyabb műbe kezdek, X oldal után megunom, pedig lenne ötletem a folytatásra. Erről King tehet, mert valahol belül nagyon rá akarok hasonlítani, és ő eléggé részletes. Na és ez nem nagyon megy xD

    VálaszTörlés
  4. látom próbálkozol a rövid írásokkal. Egyrészt jó ez a maximalizmus, hogy Stephen King-et mentornak tartod. Rajongóként valahol sokan szeretnénk úgy írni mint ő. Bennem is megvan ez a vágy, de ha folyamatosan írsz, és nem dobod el őket, akkor látni fogod, hogy mennyire fejlődik az íráskészséged.
    Én is egyelőre a rövid írásoknál tartok, majd ha úgy érzem jöhetnek a hosszabbak is. És akkor már csak az van hátra, hogy valaki publikálja is... :D

    VálaszTörlés
  5. Hát ja, de ezekkel nagyon nem vagyok megelégedve.
    Igazából a hosszabbakkal is próbálkozok elég erősen. Két hete kezdtem bele egy komolyabb írásba, két nap alatt le is írtam nagyjából 20 oldalt, ami így elsőre nem is lett rossz, de ennyi. Azóta hozzá sem nyúltam, és nem bírom folytatni, pedig tudom mit akarnék írni, csak egyszerűen nem megy... :D Ha hosszabb ideig írok valamit, a végére már összecsapott, logikátlan hülyeség lesz. Az elmúlt két évben nagyjából tíz hosszabb dologba kezdtem bele, és jelenleg mindet jegelem.
    Ezért is preferálom jelenleg a rövidebb szösszeneteket én is.

    VálaszTörlés
  6. Ismerős ez a dilemma számomra is. Kigondolom, hogy kb. miről szóljon az egész, hosszasan írok róla, de egy idő után kifogy a lendület és már rá sem bírok nézni, nem hogy folytatni tudnám.

    Ha nem hagyjuk abba az írást, akkor idővel szerintem ez a probléma is ki fog küszöbölődni.

    VálaszTörlés
  7. Na végre valaki jól megfogalmazta, hogy mit érzek az írással kapcsolatban, mert nekem nem ment. Az írásról nem tudok írni... Olyan mintha az álmodásról álmodnék és beugrana DiCaprio cameozni xD

    Én is így gondolom egyébként, most már azt hiszem összeszedtem annyi erőt, hogy ne hagyjam abba.

    VálaszTörlés
  8. :)) ez jó

    kitartást a továbbiakban. Ilyen pozitív hozzáálással csakis jó sülhet ki belőle :D

    VálaszTörlés
  9. Most pozitív, de általában negatív a hozzáállásom a témához xD Viszont kívánom ^^

    VálaszTörlés