A történetről röviden: egy szülésznő, miután elveszíti a tinédzser anyukát és megmenti annak gyerekét, az anyuka naplója alapján nyomozni kezd a gyerek családja után, akikhez vissza tudná juttatni az árvát. A szálak pedig a londonban élő orosz maffiához vezetnek. A szülésznő egyre jobban belekeveredik, saját és más életét is veszélyeztetve. A család sofőrje azonban úgy dönt, valamilyen módon segítséget nyújt.
Nem szeretnék a filmről részletesen áradozni. A továbbiakban kiemelném, hogy miket élveztem benne, mik voltak felejthetetlenek számomra. Először is a meggyőző orosz akcentus mindenkitől és az orosz sztereotípiák továbbéltetése, értem ezalatt, hogy ők egyfolytában csak isznak. (itt nem csak vodkát)
Ne feledkezzünk el Vincent Casselről sem, akit így a Black Swan után van alkalmam felfedezni. Itt hozta az idegesítő, erőszakos, ellenszenves, magának mindent megengedő karaktert, aki "apuci" fényében tündöklik. De itt van még a Kelet-Poroszországban született Armin Mueller-Stalh is, akit az Angyalok és Démonokból volt szerencsém megismerni. Ő a család feje, a kedves arcú, de ennek ellenére kegyetlen és erkölcstelen öreg ember, akinek a hálójában vannak a többiek.
A meztelenséget (nem csak női) és erőszakos-gyilkolós képeket felvonultató film élethűen hozza el az orosz kisközösséget. A rendező, előbbi munkáját is figyelembe véve, olyan főhőst épít fel, aki nem terminátor módra csinálja ki a rá támadókat, hanem úgy, hogy közben ő is komolyan megsebesül és vérzik. Nincs meg ez az elpusztíthatatlan hős beütés, aki két gorillával úgy elbánik, hogy közben egy karcolás sem esik rajta. (mondjuk ennek a történetalakítás szempontjából is fontos szerepe van)
A vég pedig, ahogy azt a film is előre sugallja, nem a szószerinti értelmben vett happy end. Korrekt, minden szálat elvarró befejezés, aminél idillikusabbat, jobbat csak az álmodozó néző várhat el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése