Blogom beindulása óta szám szerint 27 filmet néztem meg. (a sorozatrészeket most nem számolom). Mint már többször is leírtam, az egyik célkitűzésem, hogy mindegyik, általam megnézett filmről írok valamit. Ezt mégsem tettem. Egyrészt időhiány, másrészt pedig azért, mert nem volt ötletem, hogy mit írhatnék az adott film kapcsán, ami még érdekes is lehet és nem írtak le előttem már legalább 66-an.
1. Toy Story: Nem sokkal a Holtsáv megnézése után következett. A szériából a 2. részt láttam a leghamarabb, majd következett az 1-es, és most a 3-as is. Erdeti Pixar, a készítők láttak optimált és vissza is hozták a karaktereket ennyi év után. Jó marketingfogásnak bizonyult, mivel több mint 1 millió dollárt kaszáltak ezzel a mozikban. Sok új játék került be, frissítették a történetet.(Különösen élveztem Buzz Lightyear spanyollá alakulását és a két barbit is) Élvezhető, jó hangulatú film volt. De remélem nem húznak le újabb bőrt róla néhány év múlva.
2. Despicable Me: (vagy ha jobban tetszik: Gru) Jobban tetszett mint a Játékháború új része. Az új karakterek miatt. Nem mondok újat azzal, hogy a kicsi sárga figurák, a minionok dobták nagyon fel a filmélményt, fokozták a humorforrást a tetőpontra. Jókat röhögtem a nézés közben. Igazi kikapcsolódós gyerekfilm, nem sok mondanivalóval, a gonosz sztereotípiájának kifigurázásával.
3. The Sorcerer's Apprentice: lerí róla, hogy nyári blockbuster mozifilmnek készült, amivel a készítők nagyot akartak kaszálni a belefektetett vizuális effektek segítségével. Nem vonnak le filozofikus következtetéseket, mélyenszántó párbeszédek sincsenek benne. De nem is hiányoznak. Röpköd az energy-blast, pusztul a város, hosszú kergetőzések vannak benne. De így visszagondolva nem sok maradt meg belőle. Ez olyan, hogy leülsz, megnézed, aztán fokozatosan felejted el. Először élénken él, hogy egy életre kelt sárkánnyal is küzdöttek, Nicholas Cage-nak volt egy fém madara, romantikus szálat is tettek bele, satöbbi. Effektek szempontjából kitűnő, történetileg zéró. A karakterek pedig eléggé üresek.
4. Get Him to the Greek: Hm. Elmegy. Látszik, hogy kissé igényesebb vígjátéknak készült, nem mászott le nagyon a pisi-kaki komédiák szintjére. Bár néha súrolja a határt. A hangulata jó, a történet elfogadható: betekintés egy lepukkant sztár életébe, akit vissza akarnak hozni egy koncert erejéig a showbizniszbe. Jó volt ez a folyamatos konfliktus, hogy az egész film során Jonah Hill és Russel Brand karakterei marják egymást, pokollá teszik egymás életét, hogy a végén valamiféle tanulságlevonó ízű befejezést kapjunk A csúcspont az african face-s poén volt. :)
5. Cop Out: Az elején még tetszett. A vallatásnál a filmes utalások. Bruce Willis a kemény és megfontolt (és olyan mint egy villanykörte), Míg Tracy Morgan az idegesítő (de tényleg nagyon idegesítő) fekete zsaru, akit a tipikus fekete viccekkel és utalásokkal akarnak megszerettetni a nézővel. Igazából már hurutom van az ilyen klisés zsarus történetektől, ahol a kirúgás határán álló rendőrök megoldják az ügyet és a végén minden szép és jó lesz. A Lethal Weapon már eléggé kijátszotta ezt a kártyát Hollywoodban, ezért szerintem teljesen fölöslegesek ezek a filmek. Persze ez komédia, másként közelíti meg az egészet, de amikor már látom, hogy a főgonosz pisztolyt fog a lány fejéhez és beront a hős rendőr, hogy megmentse, minden egyes filmmel újabb (vagy ugyanaz) a variációt idézve elő. Sean William Scott sem dobta fel a filmet annyira, amennyire szerettem volna. Ez is a felejthető filmek közé kerül. Már most is alig emlékszem rá, pedig pár hete láttam.
6. Ábel a rengetegben: a 2010-es év utolsó, általam nézett filmje volt. Igazából terveztem róla írni, de pont akkor volt szilveszter s na... Tamási Áron műveit mindig szívesen olvastam, meghatározó olvasmányélményként szolgáltak az általános iskolában számomra. Az Ábel-trilógiából eddig még csak az Ábel a rengetegben-t olvastam ki, valahogy nem éreztem késztetést, hogy a többit is elolvassam, de ami késik nem múlik. (ja és ez a regény volt meg otthon, a teljes trilógiát pedig még nem volt alkalmam sem kikölcsönözni, sem beszerezni). Jó volt látni filmben is azt a történetet a Ábelről, a talpraesett székely legénykéről, akinek sztorija annak idején többször is megdolgozta a fantáziámat, mivel a könyvet többször is kiolvastam. Kár, hogy nincs sok ilyen székely film, és ami van, azt sem ismerjük igazán.
Aki a Hargita lábainál él és a természetjárásnak is hódol időnként, az biztos nem tudja közömbösen végignézni a filmet, ami a Hargitán játszódik. Gyönyörűszép panorámák, szekerező székely emberek, székelyruhás, kucsmás erdőpásztor... Minden, ami a hagyományokra és a régi világra emlékeztet.
A párbeszédek felejthetetlenek, Ábel és Surgyélán története is az emlékezetembe vésődött. Ízig vérig székely alkotás.
7. The Social Network: a kritikusok imádják, magabiztosan zsebeli a díjakat. Róla azonban később és részletesebben. Az államvizsgában... De lehet, hogy itt is. Egy érdekes összeállítást a filmről ITT lehet olvasni.
(az érdekességeket sorolja fel a filmmel kapcsolatban. Megéri elolvasni.)
8. Hasutasok: Magyar film a hülyékről és a vasútról. A vasút története nem először szerepel a magyar filmográfiában: lásd, Indul a bakterház, és a Koltay Róbert által rendezett Megy a Gőzös.
Nekem tetszett a Hasutasok. Nem először láttam. Ez a film sem arra törekszik, hogy megváltsa, vagy megújítsa a magyar filmek világát. Egyszerűen ott van. És aki szereti a komikus karakterábrázolásokat, annak tetszik a film. Persze ennek is vannak mélypontjai és felesleges részei, de ennek ellenére jó kikapcsolódást nyújt az alkotás. Nem kell gondolkodni. Élvezni kell. És zsinnyegtetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése