A „nagybecsű” Catherine Hardwicke úgy tűnik a Twilight óta elszállt, és azóta sem lehet visszahozni őt a földre a romantikus szálakat, hatalmas naivitással megpendítő mesékből.
Új alkotása is erről tanúskodik. Fogta a Piroska és a farkas klasszikus, mindenki számára közismert mesét, nyakon öntötte egy kis sziruppal, és moziba küldte, hogy a tizenéves tinik is legyen, amiért epekedjenek, amíg moziba kerül az immár mások által rendezett Twilight sorozat legújabb része, a Breaking Dawn numero uno.
A kezdéskor látványos panorámákat felvonultató film, már ezzel az aspektusával megbukott nálam, ugyanis egy percig sem tudom elhinni, hogy tényleg egy gyönyörű tájra pillantok, mind az járt a fejemben, hogy mű hóval gazdagon megszórt makettek fölött lejt táncot a kamera, és gondolom nem is tévedek sokat.
A díszletek pedig tipikus stúdiódíszletek, egy percig sem hihető, hogy azok az emberek a zord téli délutánon, lenge öltözetekben élik mindennapjaikat kis fakunyhóikban. (lehet, hogy ezt a szőrszálhasogatást a Game of Thrones sorozat zord téli világa és a bundák látványa váltja ki belőlem, ahol minden pillanatban át lehet érezni a tél minden egyes kegyetlen és jéghideg aspektusát.) A tüskés fák pedig egyszerűen a hiteltelenség netovábbjának hirdetőiként teljesen elrontották a mese hangulatát.
A light horror kategóriába sorolható film pedig abszolút nem horror, sőt látszik rajta a kicsi korhatár, hogy a legfiatalabb tinik is tudják élvezni a csöpögő mesefilmet, anélkül, hogy a szülők megrovó pillantásokat vetnének bármelyik részletére is.
A szereplők pedig olyannyira hiteltelenül és mesterkélten adják el a karaktereket, hogy az már szinte fájdalmas. A farkasvadászat pedig egyenesen a most virágzó vérfarkasos műfaj szó szerinti meggyalázása. (Hol vagy Underworld Evolution első néhány perce, a látványos farkas és khm… vámpír mészárlás?)
Ja és természetesen a készítők nem elégednek meg egy főgonosszal, egyenesen kettőt kell színre vigyenek, akik képesek egymást alullicitálni. Talán Gary Oldmanben van épp egy annyi kurázsi, hogy megutáltassa karakterét a nézővel, ezzel el is érve rendeltetését a film során.
A Twillightos beütésű utolsó percek pedig egyenesen röhejesek voltak. Ugyanazt a nyálas maszlagot próbálja megetetni a nézőkkel a rendező, azonban ahogy akkor, most sem fut le az ember torkán. Legalábbis nem az enyémen.
A piros köpenyben, tágra nyitott bociszemekkel futkározó Amanda Seyfried, alias a legújabb piroska pedig… szép. Ennyi. Karaktere üres, semmitmondó.
Lehet, hogy én nőttem ki a korból de sehogy sem akaródzott átjönni a hangulat, csupán egy igénytelenül összeharácsolt felületesség, ami végigvonul a film 100 percén. Az egyik legüresebb 100 perc, az, biztos. Még csak szórakozni sem tudtam.
Az egytől tízig terjedő pontozóskálán azért ér meg nekem 2 pontot a film, mert Amanda Seyfried tündéri megjelenése legalább jóra sikerült, ez természetesen csakis az ő érdeme.
Ha valaki vérfarkasos filmre lenne kiéhezve, nem ajánlom, hogy ezzel rombolja az amúgy is kevés presztízzsel bíró univerzumuk rombolását, hiszen a paletta széles, a kínálat egyre hatalmasabb. Piroska és a farkasból pedig, tűrhető adaptáció nem létezik…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése