Újabb, a Perspektívában megjelent "elemzés".
Egy dokumentumfilm, ami nagyon közel áll a ma emberéhez, holott még anno, 2007-ben készült, de csak most nyerte el igazán globális aktualitását.
Ez a Catfish címen futó alkotás sokunk számára úgy lehet ismerős, hogy az a bizonyos másik facebook-os film, 2010-ből. Azonban ez ennél sokkal többről szól, minthogy simán csak bemutatná a facebook-élet néhány sajátosságát.
A modern technológia és internet egyik visszásságát mutatja be, amit egyszerűen visszaélésnek lehet nevezni. Mindezt két testvér, (akik közül az egyik, Ariel a film rendezője, a másik, Nev pedig a főszereplője) valamint egy barátjuk, (aki az operatőr funkciót látja el) szemszögén keresztül láttatja. Plusz még a hozadék szereplők segítségével.
Az alapszituáció nagyon egyszerű: Nev, egy New York-i fotós megismerkedik a facebook révén egy kislánnyal, aki tehetséges, szárnyait bontó festőművészként elvállalja, hogy vászonra viszi a 24 éves fiatalember néhány fotóját. Természetesen az internet segítségével tartják egymással a kapcsolatot, holott hatalmas távolság választja el őket egymástól, lassanként Nev betekintést nyer a kislány családjának életébe. Telefonon beszélget a lányát mindenben támogató anyukával, nézegeti a képeiket a facebook-on, de ami a legfontosabb, hogy megismerkedik a nagyobbik, vele majdnem egykorú lánnyal, akihez egy idő után valamiféle távolsági romantikus kapcsolat kezdi fűzni.
Ariel, Nev bátyja pedig úgy dönt, hogy meg kell örökíteni ennek a távkapcsolatnak minden egyes mozzanatát, innentől kezdve forog a kamera, testvéréről csinál filmet, közös barátjuk segítségével.
Nev arcáról az egész film alatt nem lehet letörölni a vigyort. Boldog, hogy on-line ismerőseivel ilyen jól megvan, mindig vigyorogva számol be, ha postán csomagja érkezik a kis „festőművésztől”, lelkesen újságolja, hogy éppen miket beszéltek „barátnőjével”, akinek ráaggatott státuszát szégyenlősen tagadja.
De amint a film kissé vészjósló hangulata is sejteti, nem minden az aminek látszik, lehet akármennyire boldog az ember, az élet soha nem fenékig tejfel. (bocsánat kedves olvasó, de ezt a szituációt csak ilyen fene nagy közhelyekkel lehet felvázolni.) Egyszóval a gyanú árnyéka egy szép napon felmerül és innentől kezdve nem lehet megálljt parancsolni az elindult lavinának. Félreértés ne essék, nem annyira drasztikus a helyzet, mint amennyire ezek a mondatok érzékeltetik. Itt egy békés konfliktusról van szó, amit néhány beszélgetéssel nagyon könnyen el lehet simítani. (itt jön be az a rész, hogy nem biztos, sőt egyáltalán nem értjük az amerikai átlagember gondolkodásmódját és viselkedését, valamint az, hogy biztosan nem így reagálnánk és viselkednénk egy hasonló helyzetben, amit azért lássunk be: bármelyikünkkel megtörténhet.)
A cím jelentésére és filmhez való viszonyára csak az alkotás utolsó pillanataiban kapunk magyarázatot, ami azért valljuk be, mindkét nézőpont tanulságát a szánkba akarja rágni. Merthogy ez olyan szituáció, amelyből az ember végül levonhatja a tanulságot saját maga számára is, és ha csak egy perc erejéig el is gondolkodtatja a nézőt, akkor ért valamit hogy ez a három fiatalember nevét és státusát vállalva publikussá tette alkotását. (hacsak nem a hírnév volt, ami vezérelte őket)Utólag azt is olvastam erről a filmről, hogy dokumentumfilmként eladott áldokumentumfilm. Az ember azt se tudja minek higgyen...
A mondanivalón van úgyis a lényeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése