Egyik alap film, amit még nem volt alkalmam megnézni. Ezt a hiányosságomat pótoltam most, hogy egy kicsit jobban tisztában legyek Quentin Tarantino filmjeinek világával, amiből nincs még olyan sok, de ami van, az üt. Merthogy megjelenésük óta kultuszfilmekké váltak. Olyanokká, amiket látni kell, mert rengeteg utalás van rájuk a mai filmekben, sorozatokban, írásokban. Persze Tarantino is úgy alkotta meg a filmjeit, hogy az akkori popkultúrából is építsen bele elemeket a mindennapi társalgás szintjén, karakterei által kifejezve a saját vagy mások véleményét egy adott jelenségről.
A Reservoir Dogs-ban sincs ez másképp. Egy Madonna számról beszélget az asztaltársaság. Hosszú párbeszédek, üresnek tűnő beszólások, egyszerű beszélgetések töltik ki a filmet, vagy az élet dolgairól, vagy pedig az adott helyzetről. A történet egyszerű: egy rosszul sikerült bankrablás és annak kimenetele, visszautalásokkal tarkítva. Az első olyan alkotás, amelyben megjelenik a Tarantino-i történetábrázolás, felrúgva mindenféle linealitást. És ettől olyan egyedi. Az in medias res kezdés után derülnek ki bizonyos mozzanatok, amelyek érdekessé teszik a történetet.
Nem akarok részletes filmelemzésbe belemenni. Azt már nagyon sokan megtették előttem. Amit fontosnak tartok leírni, az első néhány mondat Tarantino Mr. Brown nevű karakterének szájából elhangzó tőmondat: „What was I talkin’ about? És utána az a néhányszor megismételt „f” betűs szó. És ezt én a Székelylend, Szinkronstúdió című számában hallottam először, és nem tudtam, hogy ekkora filmtörténeti jelentősége van. Ha tudtam volna.
Továbbá volt egy fenntartásom a filmmel kapcsolatban, amiért sokszor halogattam a megnézését: féltem hogy ez is egy maffiás film, amik nem igazán tartoznak a kedvenceim közé. Nem tudom követni bennük a neveket és a cselekményt, csak ha már ki tudja, hányadszor nézem újra. Ezért nem jött be például a Keresztapa sem. Talán egy kicsit érettebben megnézve más kép fog lejönni róla és én is elismerem, hogy mennyire briliáns alkotás.
De ez a bankrablós story nagyon bejött. Mivel a nevek színek, könnyű volt memorizálni, a történet sem kusza, hanem egyszerű. És a bizonytalanság alatt végigvezetett párbeszédek, amik minden lehetséges variációra kitérnek, és a végtelenségig lehetne tovább szőni, ha egy újabb karakter nem jelenne meg a színen, hogy ő is belekapcsolódjon, vagy adott esetben másfelé vigye az események sorozatát.
Mára kicsit komplexebben nézem. És tudom értékelni. Ez is a filmtörténet része.
A színészekre és a karakterekre szándékosan nem tértem ki. Csupa nagyágyú, akik brilliánsan alakítanak. Aki ebben kételkedik, nézze meg a filmet, ha még nem látta volna. Én is így tettem.
Végül pedig itt a szám is: Stealers Wheel - Stuck in the middle with u. Szándékosan nem azt tettem be, amelyik a jelenettel együtt van, nem akarok spoilerezni. Akit érdekel, úgyis rákeres.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése