Ahhoz, hogy Darren Aronofsky egy művész, számomra olyannyira nem fér kétség, mint ahhoz, hogy Natialie Portman és Mila Kunis gyönyörűszép színésznők. Natalie Portmannal legelőször az új Csillagok Háborúja trilógiában találkoztam (amit töredelmesen bevallok, teljes egészében hamarabb láttam, mint az eredetit). De már akkor eldöntöttem, hogy Natalie Portman, amellett, hogy gyönyörű, még jól is játszik. Kislányos bájával már akkor megnyert. Ezután jött csak a V for Vendetta és a Leon. El sem hiszem, hogy kislánykorában a második alakítása, ekkora film lett. (persze ez nem csak rajta állt, de neki is köszönhető szerintem) Persze nem mindegyik alakítása ilyen kiemelkedő, én sem láttam még a teljes filmográfiáját, de most a Black Swan-ban ismét megmutatta, hogy el tudja varázsolni a nézőt.
Mila Kunist pedig az Éli könyvében való feltűnése előtt csak a Family Guy, Meg Griffinjeként ismertem. Ez a lány egy bombázó és remélem, hogy nagy szerepek vannak kilátásban számára és nem fog eltűnni a B kategóriásra hajazó vígjátékok sorozatába.
Darren Aronofskyról pedig annyit, hogy a rövidfilmjein és a Pi-n kívül eddig minden alkotásához volt szerencsém, ami annak is köszönhető, hogy kevés van (a Fekete Hattyúval immár 5) és mind híresek, kritikailag elismertek, nem utolsósorban művésziek, egyediek. Requiem for a Dream, The Fountain, The Wrestler. Egyszóval, van amit felmutatnia a rendezőzseninek.
Persze ezek sikerén felbuzdulva volt sikeres a marketing is, mivel volt, akinek a nevével és előző alkotásaival eladni a filmet, rávéve az embereket a megnézésre, még ha teljesen hidegen is hagyja a balett.
A balett szót hallva én is úgy vagyok, hogy azt tudom, amit elejtve néha olvastam róla. Röviden: egy tánc, ami érzelmeket fejez ki. Egy olyan világ, ami az átlagember számára eléggé ismeretlen. Tudjuk róla, hogy laposorrú cipőben, fodros szoknyában táncolják, kecsesség, és ügyesség, nem utolsósorban hajlékonyság kell hozzá.
Úgy gondolom, hogy a balett sajátosságait szépen hozza a film, a főszereplő vívódásai mellett ez is fontos hangsúlyt kap, hogy a végén a mozgások, a tánc, a zene, a mi érzelmeinkre hassanak.
Persze itt van a vívódás, a kettősség, a főszereplő Nina küzdelme a körülötte levőkkel és persze saját magával. Hatalmas alakítás, le az összes kalapokkal előtte, még ha az előzetes annyi mindent el is mond belőle.
A fehér és fekete hattyú kettőssége, a néha kissé absztrakt megoldások, látomások, mind azt mutatják, hogy a történet is igényes, nem holmi összecsapott forgatókönyvből született. Nem feszeget társadalmi kérdéseket, problémákat, egyszerűen egy mikrovilágban játszódik. Van benne tömény, fülledt erotika, drámaiság, és nyomasztó, thrilleres elemek, aminek köszönhetően a történet el tud rugaszkodni néha a valóságtól, azt mutatva be, hogyan tapasztalja meg Nina a körülötte levő dolgokat, eseményeket.
Tudvalevő, hogy Natalie Portman alakításai a közeljövőben nem lesznek kiemelkedőek, de mégis remélem, hogy számára is jutnak ilyen jó szerepek a többi mellett is.
Addig is ez egy biztos menetelés először a Golden Globe, azután pedig az Oscar felé is. Remélem, hogy minimum két szobrocskát be fog zsebelni a gálán.
Nem utolsósorban a film utolsó mondata és a vastaps nem csak a filmnek szól, hanem az kivitelezőjének is. A tökéletességre való törekvés, és ennek megvalósulása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése