Az Atlantában forgatott széria egy zombi apokalipszisról, illetve annak utóhatásairól szól. A történet középpontjában egy rendőrjárőr van, akinek feltett szándéka, hogy megkeresi gyerekét és feleségét, de eközben túlélő társaival biztonságos rejtekhelyek iránt is folytatja a keresést. (sg.hu)Ezen a keresési linken megvan az sg.hu hírportál összes írása a szériáról, ha valakit a nézettségi adatok és egyéb infók érdekelnek a sorozatról, itt elég részletesen kifejtve megtalálja, magyar nyelven.
Az írásomban én nem mennék bele különösebben ezekbe az adatokba. Egy olyan eszmefuttatást szeretnék itt most végigvinni, ami arra keresi a választ, mitől lehet ennyire sikeres a történet, mit eszik rajta a néző. Magamból kiindulva, mint fogyasztó próbálom megvizsgálni a jelenséget.
Robert Kirkman népszerű, immáron 8 éve nagy sikerrel megjelenő képregényéből Frank Darabont készítette el a tévés adaptációt, mely részben fogja csak követni Kirkman történetét, hogy a legnagyobb rajongóknak is szerezhessen meglepetéseket. (sg)Először is, itt egy zombis apokalipszisről van szó, amit képregénysztoriból dolgozott fel Frank Darabont, a már említett híres Stephen King történetek sikeres vászonra adaptálója.
És hogy mi fogott meg ebben a sorozatban, ahol a gusztustalanság néhol már a Fűrész filmek hangulatát idézi?
Őszintén szólva én sem tudom. Elég sok sorozatot néztem már, ezáltal egy csomó klíséformula is megfordult az én szemem előtt is, mindig más más köntösbe burkolva. Mint például a szuperhősös, képességes közhelyek, amiket eléggé meguntam, pláne sorozatokban. Itt azonban másról van szó. Egy olyan történet, ami arra próbál választ keresni, hogy az ember, hogyan viselkedik olyan élethelyzetben, amiben a föld népességének nagy része járkáló élőhalott lesz, akiknek egyetlen mozgatórugójuk a táplálékszerzés lesz, hogy az emberi hús iránti éhségüket csillapítsák.
Itt jön be az a szabadság, amiről gondolom sok történetíró álmodik: a korlátlan gyilkolás, lelkiismeretfurdalás nélkül, gyilkolás az életbenmaradásért. Ebben a sorozatban pedig ez bőségesen fel van tuningolva művérrel, repkedő testrészekkel, belekkel és egyéb gusztustalanságokkal. Ez az, az állapot, amikor ölni kell, mindegy, hogy milyen áron. Modern hadviselés az élőholtak ellen. Repkedjenek a golyók, recsegjenek a csontok, hulljon a férgese. Itt nincs dilemmázás, hogy ki a gonosz és milyen indítékai vannak.
Itt csak rossz van, aki meg akar enni téged, ezért muszáj megölnöd őt.
Egy kicsit emlékeztetett engem a 2006 és 2008 között, két évadot megért Jericho posztapokaliptikus sorozatra is. Igaz ott atombomba robbant, mégis hasonló egy kicsit a bemutatás. Az ember szemszögéből próbálja feltérképezni ezt az új világot, megoldásokat, válaszokat keresve a jelenleg felmerülő problémákra.
A The Walking Dead-ban is megvannak ezek a dilemmázások.
Persze azzal a közhellyel indítva, hogy vége van a szép új világnak, már semmi sem lesz ugyanolyan.
Emberek kis csoportja egyesül, hogy megszerezze, ami a túléléshez szükséges, ezek közül is a legkiemelkedőbb a fegyverek prioritásának kérdése.
Persze felvetődnek itt olyan megoldásra váró problémák is, mint a fajgyűlölet, házasságtörés, összetartás, védelem, erőszak és még lehet sorolni. Ebben a hat részben elég sok mindent a felszínre hoztak, úgymond szembesítve a karaktereket ezekkel a helyzetekkel.
Ami személy szerint nekem nagyon tetszett, az a személyes döntések megnyilvánulásai voltak. Volt egy bizonyos szintű nyájszellem, ami nem minden esetben érvényesült, mindig voltak olyan különcködők, akik máshogy döntöttek. Amíg a csoport nagy része egy irányba ment, így kovácsolódva össze, addig ezek a különcök egy teljesen más utat választottak, megmutatva más lehetőségeket is az adott helyzet kezelésére. Ez pluszpont a készítőknek.
Továbbá az is nagyon jó volt, hogy megkóstoltatták a szereplőkkel azokat a lehetőségeket is, amikor közülük valaki változik élőhalottá, amikor a hozzátartozó válik ellenséggé. Emberileg nehéz döntéshelyzetek, érzelmi befolyásoltság, a csoport nyomása a személyre. Döntések, amiket gyorsan kell meghozni, mert az élet függ tőlük.De nem hiányzik a család megtartó erejének tanító szándéka sem.
Persze még itt van az új kapcsolatok létrejötte, a törődés a másik emberrel, akivel összeboronál az adott helyzet. Kapcsolatok megszűnése és újak kialakulása. Ez is belefért.
És a jövő titka, hogy még mi lesz az ősszel rajtoló immár 13 részesre dagadó második szezonban, az már a jövő titka. És merem remélni, hogy olyasvalamivel rukkolnak elő a készítők amire a képregény ismerete nélkül, a legmerészebb álmainkban sem gondolnánk.
Megadták a kezdőlökést, a siker megvan, már csak az a kérdés, hogy fenn tudják-e tartani a közönség érdeklődését több évadon keresztül?
Végszóként még egy pozitívum: Sarah Wayne Callies szerepeltetése a sorozatban. Nem az alakítása kiemelkedő, hanem a Prison Break-es hírnév.
We need more guts!
VálaszTörlés