Elmondhatom, hogy egy különleges filmet láthattam, Antony Quinn főszereplésével. Ez pedig nem más mint a Barabbas (Barabba - Barabás) címen bemutatott amerikai olasz kaland-dráma Richard Flesicher rendezésében.
Az 1961-ben kiadott biblikus vonatkozásokat is tartalmazó mű forgatókönyve Pär Lagerkvist irodalmi nobel díjas író regényén alapszik és teljes egészében Barabás életútjáról szól, a szabadulástól egészen Krisztuséval párhuzamba állítható haláláig.
Barabásról azt kell tudni, hogy a Szentírás tanúsága szerint ő volt, az, akit az akkori törvények értelmében, a húsvéti ünnepkör kezdetén engedtek szabadon a nép felbújtása következtében, akik mindenáron Jézus Krisztust, az emberiség megváltóját akarták a kereszten látni.
Barabás tulajdonképpen szerencsés volt, hogy a főpapok arra bújtották fel a népet, hogy az ő nevét kiabálják, Pilátus azon kérdésére, hogy kit szeretnének, hogy szabadon engedjen. Ennyit ír róla a Biblia, nem lehet tudni, hogy később mi történt vele, annyi információ áll az olvasó rendelkezésére, hogy szabadulásakor hírhedt rablógyilkos volt. A regény írója pedig ezt az információűrt lovagolja meg Barabás történetével, akinek életét egy bizonyos szinten kapcsolatba hozza az őskereszténység kialakulásával is.
A történet szerint Barabás az, aki a megváltásban először részesedett valóságosan, hiszen fizikai létét mentette meg Krisztus kereszthalála. Ő a megváltás tényleges haszonélvezője, hiszen mint később kiderül, a törvények értelmében a hatóság nem szabhat ki rá halálbüntetést, mivel Húsvétkor maga a helytartó bocsátotta őt szabadon. Ez a felismerés hozza a változást az életében, ez a tudat készteti arra, hogy túlélje a legnehezebb élethelyzeteket is.
A film szerintem néhol tartalmaz bibliai pontatlanságokat, eltéréseket, de alapjában véve ez a rész egy jó mozgatórugójaként van bemutatva a későbbi élettörténet folytatásának. Ez egy olyan film, ahol Jézus mellékszereplőként van jelen, akár az 1959-es, 11 oscar díjat nyerő Ben Hur-ban. Úgy is mondhatnánk, hogy a Barabás a Ben Hur nyomdokain jár: nem annyira gigantikus, de sok szereplőt és statisztát megmozgat, valósághűen próbálva ábrázolni az akkori történelmi korszakot.
A Ben Hurral ellentétben itt az egyszerű bűnös ember kálváriája van bemutatva, aki egyedül van és egy jó ideig nincs is meggyőződve arról, hogy miben hisz, csak sodródik az eseményekkel, mindig próbálva előnyt kovácsolni maga számára.
Benne van még a gladiátor világ ábrázolása is, egészen ártatlanul, az akkori kor technológiájának megfelelően, ahol még nem fröcsög a mű-, és a jelenleg nagyon elterjedt CGI vér, nem annyira brutalitásra mentek a készítők.
Szerintem egy korrekt film, a Jézus halála utáni római és őskeresztény ellentét bemutatásáról, sok történelmi utalást beleszőve, mit például Róma égését is. Antony Quinn jól alakít, a történet kerek. Ilyen egy jó történelmi-fikció. Csak kár, hogy nem jutott széles közönség elé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése