A Fal

Egy nagy általános(ítással)sággal kezdeném az irományomat: Mindenkinek vannak meghatározó alkotások az életében, amit soha (ez egy kicsit relatív), de legalábbis nagyon hosszú ideig nem fog megunni, mert egy kellemes élmény fűződik hozzá. Lehet egy zeneszám, egy film, egy tárgy stb.

Én így vagyok a Pink Floyd: The Wall albumával. Mióta az eszemet tudom, mindig ott volt a kazettagyűjteményben, még édesapám szerezte be valamikor, mert ők ezeket hallgatták. És amikor én is kezelgetni kezdtem a kazettafont, akkor ez volt az egyik olyan album, amit az István király, Abba és Queen kazetták mellett ronggyá hallgattam. Még nem értettem a szöveget, dunsztom sem volt, hogy miről is énekelhettek, de élveztem, zeneisége nagyon megragadott. Néha amikor hallgattam és édesapám is a közelben volt, elmondta, hogy a Berlini fal lerombolásáról szól, és azelőtt találták ki, mielőtt a falat tényleg ledöntötték volna. Ja és mesélt egy híres Potsdam téri koncertről is, amit ő is csak hallomásból ismert. És ezen mindig csodálkoztam, hogy tudhatták előre ezek, hogy lerombolják majd a falat.

Körülbelül 2 – 3 éve akadtam rá a filmre. Első látásra csak kapkodtam a fejem, hogy akkor miről is van itt szó? Háborús utalások, apa nélkül felnövő gyerek, aki később fásultan nézi a tévében a háborús dokumentumfilmeket, Tom és Jerryt, majd szép lassan bekattan. Néha animációk teszik szemléletessé, adott esetben elvonttá a történetet.

Mert nagyon elvont. Igazából akkor állt össze a teljes kép, amikor végigolvastam a történet rövid felvázolását a wikipédián. Akkor rakódtak össze igazából ezek a szimbólum és történésdarabkák. Mert ez az alkotás tobzódik a szimbólumokban, utalásokban. Egy élet részleteit mutatja be, különböző gyerekkori referenciákkal, visszatekintésekkel.

Pinkről, a híres zenészről szól, akinek édesapja Anziónál esett el, emiatt édesanyja egyedül nevelte fel őt. Persze amint híres zenész lesz, ő is belekerül az alkohol és a drog világába, lassan mindenkitől elzárkózik és egy képzeletbeli falat kezd maga köré építeni.

Pink nem egy szeretnivaló karakter. Ő egy csomó rossznak a megtestesítője, akinek a végén szembe kell néznie hibáival, le kell rombolnia a falat maga körül. És itt jön be valahol a Berlini falra való utalás is.

Ez egy olyan film, amit minden évben többször is újranézek. Sokszor a zene miatt. Egyszerűen az album megy végig, mozgóképpel illusztrálva. Egy kicsit több figyelmet igényel, mintha hallgatnám, de megéri a rászánt időt.

Szerintem egy hatalmas zenés film, ami a Pink Floyd együttes kedvelőinek kötelező darab. Persze ajánlom mindenki másnak is. Nekem egy élmény volt. Neked az lesz?