Időnként többen is fordulnak hozzám, hogy ajánljak nekik valami jó filmet. Ennek most írott formában teszek eleget, hátha néhányatoknak meghozom a kedvét egy szórakoztató, de mégis elgondolkodtató alkotáshoz, amit én is nemrégiben néztem meg.
A Goodbye Lenin! az ajánlott alkotás, amit az európai, pontosabban a német filmiparnak, valamint Wolfgang Becker rendezőnek köszönhetünk. A film nagyszerűségét bizonyítja a bezsebelt díjak tömkelege, valamint az a tény, hogy megjelenésekor az egyik legnépszerűbb film volt hazájában.
Ez a film is, a Mások életéhez hasonlóan (Das Leben derAnderen) az NDK (Német Demokratikus köztársaság) világát hozza el a néző elé, pontosabban a változások időszakát, ami immár több mint 20 éve következett be, tehát nem is áll olyan távol sem ideológiailag, sem történelmileg.
A történet a fiatal Maxról és édesanyjáról szól, valamint a keletnémet szocializmusról és annak megdöntéséről, jelentős történelmi hűséggel. A párthű édesanya szívinfarktust kap, amikor fiát a tüntetők soraiban véli felfedezni. A rendszerváltást kómában alussza át, majd több mint egy fél év múlva felébred, amikorra már minden megváltozott. Az orvos azonban a fiú lelkére köti, hogy ne tegye ki édesanyját olyan intenzitású hatásnak, ami újból szívinfarktust eredményezhet, mert az édesanya számára ez végzetes lehet. Ezt a fiú úgy fogja fel, hogy nem szól édesanyjának a rendszerváltásról, mivel aktív és hithű párttagként az anyának biztosan sokkhatás lenne a változás. Ezért hát hazugságokból várat épít, egy mini NDK-t varázsol a beteg szobájába, hazugságok árán tartva fenn a látszatot. Természetesen a film ennél sokkal többről szól, képi és zenei világa pedig lenyűgözi a nézőt.
A majdnem kétórás film minden egyes perce szórakoztat, visszarepít ebbe a letűnt korba, amit nagyon sokan csak hírből ismerünk.
Ezt a filmet mindenkinek ajánlom, aki egy kis tartalmas szórakozásra vágyik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése