A következőkben jóbarátom Szávuly Zsolt írását teszem közzé (természetesen az ő engedélyével), nem csak a linket téve be, hanem az egész írást. A bejegyzést eredeti környezetben, ITT lehet elolvasni.
December közepe volt. Este. Ültem az ablak mellett egy széken és néztem ki az ablakon, hogy milyen szépen hull a hó és lassan mindent beborít fehér ártatlansága. Egyszer csak eszembe jutott, hogy jó lenne megnézni egy filmet. Le is ültem a számítógép elé és elkezdtem böngészi a letöltött filmjeim között, hogy melyik lenne esélyes. Volt ott jószerével olyan mű, amit még nem láttam, de nem nagyon volt kedvem egyikhez sem… Egyik akció, másik komédia, harmadik történelmi film és így tovább, de nem tudtam dönteni. Valahogy úgy éreztem, hogy nem ezekre vágyom. Nem tudtam mit csináljak, hogy mit nézzek, így beléptem az egyik fájlmegosztó oldalra, ahová regisztrálva vagyok és ott nézegettem, hogy milyen filmeket osztottak meg akkortájt. Volt a sok megosztó között egy felhasználó, aki akkoriban nagyon sok filmet töltött fel. És főleg azokat néztem, mert sok olyan filmje is volt, amik visszaidézték gyerekkoromat, de nem sokra jutottam még így sem… Nézegettem egyik leírást a másik után, de nem nagyon tudtam megállapodni egyiknél sem. Eldöntöttem, hogy lesz ami lesz, csak úgy találomra kiválasztok egyet. Rá is találtam a kisorsoltra. A címe ez volt: Híd Terabithia földjére (Bridge to Terabithia). Be is tettem tölteni. Közben utánanéztem a Google képkeresőjében, hogy hadd lám mi van ebben a filmben. Láttam, hogy olyan meseszerű, trollokkal, törpékkel és egyéb mesebeli figurával. Hát gondoltam jó… Megnézem, ha már letöltöm, habár így a képek alapján nem nagyon voltam elragadtatva…
Azon az estén aztán akadt dolgom és már nem néztem meg. De másnap este ugyanúgy nagy magányomban ismét rám tört a vágy egy filmre. Már elkezdtem gondolkodni, hogy mit is nézhetnék és akkor hirtelen eszembe jutott a film, amit azelőtt este töltöttem le. Na gondoltam, ha már olyan „varázslatosan” kiválasztottam, akkor megnézem, lesz amilyen lesz.
Nekifogtam. Először arra jöttem rá, hogy elég sok ismerős színész játszik benne. Többek között a második Terminátorból ismert Robert Patrick, valamint a 2008-as Utazás a Föld középpontjába szereplő Josh Hutcherson, továbbá AnnaSophia Robb, akit a Hipervándorból, vagy A Boszorkány-hegyből ismerhetünk és a Charlie és a csokigyárból. És ott van még Az igenemberben feltűnő Zooey Deschanel. Külön kiemelném Bailee Madison-t is, aki ugyancsak jól teljesített a filmben.
A film Katherine Paterson azonos című könyve alapján készült. Története viszonylag egyszerű: gyerekek, akik mesevilágot álmodnak és képzelnek maguk köré és akiknek mindennapjait az iskola tölti be. Jesse, aki magába zárkózó, szegény családból származó fiú, akit folyton zaklatnak iskolatársai, nagyon szeret rajzolni. Másik főszereplő Leslie, aki az újonnan érkező diáklány, tele álmokkal és hatalmas képzeletvilággal, amibe később „belerántja” Jesse-t is. Szomszédok lévén és mivel Leslie is az iskolai nagymenők céltáblájává válik, hamar összebarátkoznak és suli után a házuk közelében lévő erdőben kószálnak, amiről elképzelik, hogy egy más dimenzió, egy más, mesebeli világ, amit elneveznek Terabithia-nak, és ahová úgy lehet átjutni, ha a patak fölött lévő kötélen áthintáznak a túlpartra. Minden nap szabadjára engedve képzeletüket új és új kalandokat élnek át ebben a mesés világban.
Első látásra és hallásra a történet egy gyermekmesének tűnik, pedig egyáltalán nem az.
Mondhatni, hogy körülbelül a film közepéig számomra enyhén élvezhető a történet, és mikor már lassan odakerülnék, hogy érzem, hogy kezdem unni, megtörténik a nagy áttörés, ami számomra imádnivalónak fokozza az egészet. Így első látásra azt mondhatom el, hogy ilyen hatást még egy film se váltott ki belőlem az Én, Pán Péter-en kívül (Finding Neverland). Egy bizonyos történés miatt a film igazi nagy fordulatot vesz és a gyermekmesének induló történet hirtelen érzelemmel teli, hiteles valóság lesz.
A film azzal a csodás jelenettel zárul, mikor megjelenik előttünk a híd, amiről csak sejteni lehetett a film alatt, és képzeletbelinek tűnt.
Összefoglalva: az, hogy a filmet megnéztem a véletlen műve volt, de nagyon szerencsés véletlen, hisz olyant kaptam amint végignéztem, amire abszolút nem számítottam és még azt is elmondhatom, hogy eljött egy olyan pont a történetben, amikor elérzékenyültem, és nem tudtam felfogni, hogy igazán mi folyik és ez a fordulat olyan csodálatos volt, hogy ezáltal minden elismerésem a történet írójának és a film szerzőjének is.
Végszóként pedig annyit, hogy azt hiszem, ilyen egy igazi film, amit ha az ember megnéz, nem kezd el rosszat álmodni tőle, vagy nem képzeli azt magáról, hogy szuperhős stb., hanem egyszerűen felismeri gyermekkorát benne és azt, hogy milyen egy valóságos mese.
Ajánlom mindenkinek!
Híd Terabithia földjére
(Bridge to Terabithia)
(Bridge to Terabithia)
amerikai fantasy, 94 perc, 2007
Rendező: Csupó Gábor
Író: Katherine Paterson
Forgatókönyvíró: Jeff Stockwell, David Paterson
Zeneszerző: Aaron Zigman
Operatőr: Michael Chapman
Szereplők:
Josh Hutcherson (Jesse Aaron)
AnnaSophia Robb (Leslie Burke)
Zooey Deschanel (Ms. Edmonds)
Robert Patrick (Jack Aarons)
Devon Wood (Brenda Aarons)
Szávuly Mihály Zsolt
jaaaezmijen jóvolt. a film mármint. még nem olvastam el a kritikát :P
VálaszTörlés