Körülbelül egy fél nap elteltével néztem újra a Johnny English Reborn-t. A brit titkosügynök történetének első része már-már Home Alone magasságokba emelkedett a televíziók műsorrácsában ismétlés szinten, biztos vagyok benne, hogy a folytatásra is ez a sors vár. Az elődjéhez hasonlóan ez a film is viszonylag gagyi, titkosügynök-pukkasztó poénokra apellál, de vannak olyan pillanatai, amikor az ember mégis önkéntelenül felnevet, mivel elég bravúrosan tud csetleni-botlani és különböző helyzeteket elszúrni a Mr. Bean szerepekről elhíresült Rowan Atkinson, akiről bátran ki lehet jelenteni, hogy kezd belépni a tiszteletreméltó öregek klubjába, erről tanúskodik szépen őszülő feje is. Paródia téren pedig akár Leslie Nielsen nyomába is léphet brit vonalon. Úgy gondolom, hogy ez a viszonylag komolyabb, nem feltétlenül ütődött szerep is jól áll neki. A filmből pedig kihozták amit lehetett, ennél többet nem is lehetett elvárni az alkotástól. Az előzmény által felállított mércét nem viszi lennebb, és viszonylag kellemes szórakoztatást nyújthat akár pár év múlva is egy kellemes vasárnap délután/este, ha netalán-tán a távirányító pötyögtetése közben ez a film köszön vissza valamelyik közszolgálati csatornáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése