Emberi sorsok és tragédiák, bábeli kaotikusságban elevenednek meg a képernyőn.
Két marokkói gyermek az apjuk által vásárolt puskával lövöldözni kezd a hegyek között. A versengéssé alakult játékból célbalövés lesz, aminek szerencsétlen sérültje egy amerikai turistabusz egyik hölgyutasa lesz…
A mexikói származású Alejandro González Iñárritu közel két és félórás drámája a bibliai Bábel-történetből kiindulva azt mutatja be, hogy néhány véletlenszerűnek tűnő történés mennyire képes befolyásolni akár más földrészen élő emberek életét is. A pillangóhatás kihangsúlyozott szerepet kap a történetben. A több kontinensen forgatott filmalkotás mondhatni egy bábeli nyelvzavart vonultat fel, ugyanis szereplői más kultúrákból jöttek, más nyelvet beszélnek, az események azonban összekötik őket.
A filmben megismerkedhetünk a Jones házaspárral, akik Marokkóban próbálják felvenni tragédiákkal átszőtt életük fonalát, míg gyermekeikre az Egyesült Államokban egy mexikói házvezetőnő vigyáz. Míg az elhidegült házaspár nőtagja megsebesül a turistabuszon utazva a tragikus események kiváltójaként eldördült puskalövéstől, addig a házvezetőnő haza készül Mexikóba, fia esküvőjére, amelynek később a felelőtlenség miatt tragikus következményei lesznek. Emellett pedig az elején még megmagyarázhatatlan mellékszálon Tokióba is elkalauzol a rendező, ahol egy süketnéma keleti lány magányának lehet részese a néző. A történet lassan bontakozik ki, a direktor bátran rúgja fel a lineáris történetmesélést, párhuzamosan rakva egymás mellé az eseményeket, mintegy lazán huzigálva az idősíkokat, amik a végére néhány darabot nélkülöző puzzle-é állnak össze.
De nemcsak a történet, hanem a gesztusok, érzések, valamint a különböző kultúrák szavak nélkül való bemutatására is nagy hangsúly fektetődik, amely a játékidő jelentős részét teszi ki, hangulatos zenei aláfestéssel és jellegzetes, sokatmondó képekkel. Ilyen például a fogyatékkal élő japán lány élménye a szórakozóhelyen, amelyet perspektívaváltásokkal mutat be a film: ő csak a fények villódzását élvezheti, miközben a síri csönd veszi őt körül egy ilyen zajos közegben is.
A szegény marokkói kecskepásztor család egyszerű világa, ahol elharapódzik a bűn és a balsors, a színes mexikói esküvő képei, valamint a túlzsúfolt japán metropolisz világa, ami körülveszi a szerencsétlenül magányos szereplőt.
A több szálon futó történet a sztereotípiákra is épít, és ezt a bábeli zűrzavar kaotikusságával tetézi: az ártatlan kecskepásztor család és ismerőseik terroristákká lépnek elő a nemzetközi konfliktussá fejlődött helyzetben, míg a mexikói házvezetőnő szintén bűnözővé válik családtagja hibájából az amerikai hatóság szemében. A japán lány pedig saját melodrámájából drogok és flörtölés segítségével próbál kitörni.
Míg végigjárják kálváriájukat, elválaszthatatlanul összekapcsolódnak, holott nem is érintkeznek egymással a történet során. Eközben pedig a nézőben is tudatosul a történet tulajdonképpeni mondanivalója: véletlenek márpedig nincsenek. Ezt talán egy kicsit szájbarágósan tálalják, de elfogadható a néhány, csupán sejtető motívum mellett, amelynek továbbgondolásával már az alkotás befogadóját bízza meg a rendező. És hogy a vég happy end, vagy pedig egy súlyos tragédia, szintén mindenki maga kell eldöntse.
A hét jelölésből a zenéért egy Oscar-díjat bezsebelő, emellett pedig a Cannes-i Filmfesztiválon a rendezésért Arany Pálma-díjjal kitüntetett filmalkotás egy ízig-vérig dráma, amely méltán foglalja el a helyet a rendező korábbi, magas mércét felállító művei, a Korcs szerelmek és a 21 gramm című alkotások mellett.
Nem könnyen emészthető ez a film, mégis érdemes megnézni. A katarzis miatt a néző méltán érezheti, hogy jó filmet választott kikapcsolódásként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése