2011. augusztus 10., szerda

Karóföld(e) (Stake Land)


Bár a könyökömön jönnek ki a zombi, és űrlény apokalipszises alkotások, mégis a néhány pozitív ajánló és kritika után úgy döntöttem, hogy bevállalom ezt az alacsony költségvetésű „vámpírzombis” filmet, ami engem valahogyan a 2009-es Zombielandra emlékeztetett.
Ennek a címe StakeLand.


Ismét a lerobbant világban találjuk magunkat, ahol most zombik helyett, zombiszerű vámpírok, plusz néhány vallási fanatikus tartja terrorban a megmaradt emberiséget. A szimplán Misterként nevezett egyén megmenti a fiatal Martin életét, aki ezután vele tart, hogy közösen próbáljanak túlélni ebben a borzalmas világban. A történet során moralizálni is próbálnak a főszereplő Martin narrációjával, de mindezt hiteltelennek éreztem az alapszituáció után, miszerint a készítőknek nem volt annyi idejük, vagy kreativitásuk, hogy legalább egy könnycseppet elmorzsoltassanak a fiúval, szülei holtteste láttán. Emiatt egy kicsit hiteltelen Martin karaktere, mert amíg kemény, hirtelen felnőtté vált emberként próbálják ábrázolni, úgy lesz belőle egy üres viaszbábú, aki csak sodródik az eseményekkel.


Vele ellentétben Mister karaktere tobzódik a szerepben. Tanúságot tesz emberségéről, segítőkészségéről, de ugyanakkor vámpír legyen a talpán, aki élve kikerül a kezei közül, valamint a perverzek is megkapják méltó büntetésüket tőle. Határozott pozitív karakter, akinek a „néha leszarom” stílusa csak még szerethetőbbé teszi őt.


A történet pedig nem világmegváltó, vagy sok újat hozó. Egyszerűen csak az ilyen helyzetekben összeverődött embercsoportról és az ők túlélni akarásáról szól. És ahogy annak lennie kell, a töltelékkarakterek elhullnak, a főszereplők pedig folyamatosan döfködik a karókat a hidegvérű, ocsmány vámpírok "szívébe", ezzel bizonyítva, hogy ők megérdemlik, hogy ezen a világon túléljenek, egy ígért jobb világ felé tartva. Történetileg nem sok újat hoz, hangulatilag azonban annál inkább. Látszik, hogy függetlenfilmes produkció, ugyanis a CGI és a mesterkélt látványok helyett szép képeket, lassításokat hoz, amiket élvezhető zenével kombinál. 


És elég, ha szórakoztat. Az biztos, hogy nem kerül be a nagy horror klasszikusok közé, de egy megnézés abszolút nem számít időpocsékolásnak. Részemről a 10-es skálán egy 7-est érdemel.

1 megjegyzés: