Spartacus: Vért és cirkuszt a népnek! II. rész

A bejegyzés első részét ITT lehet elolvasni.

Úgy lenne igazán kerek ez a vizsgálódás, ha jelenlegi írományomban a 2004-ben megjelent Spartacus című tévéfilmet járnám körbe. Ezt azonban nem teszem most, egyrészt mivel elég rég láttam ezt a filmet a tévében, nem emlékszem belőle sok mindenre, továbbá a mutatói alapján nem tartottam érdemlegesnek az újranézését. Remélem nem mondok azzal hülyeséget, hogy a '60-as Spartacus valamiféle modern köntösbe való átültetése, 174 percben összefoglalva. Persze a maga jellegzetességeivel és újításaival együtt.
 Néhány év és a 300 című film megjelenése után a Starz csatorna gondolt egy nagyot és úgy döntött, hogy sorozat formájában dolgozná fel a legendás hős életútját. Itt most nem bocsátkoznék adatok kivesézésébe, többek között azért sem, mert ezeket a híreket nagyrészt másodlagos forrásból szedtem össze, és most nem szeretnék forráskutatást végezni, hanem csupán a megfogalmazódott gondolataimat leírni a Spartacus sorozatról.

Az akkori hírek szerint zöld háttér előtt forgatott, számítógépes utómunkával kidolgozott sorozatról volt szó, amely nem titkoltan, a 300 készítési technikájából merít ihletet, talán még a Gladiátorból is csipegetve egy kicsit, elhozva a kor valódi hangulatát, többek között a meztelenséget jelenítve meg. A végeredmény pedig számomra lenyűgöző volt.


Nem csak egy olyan történetet sikerült írniuk, amely megkövetelte tőlem és még sok más "spartacus-rajongótól", hogy hétről hétre kövesse a részeket, hanem látványában, karaktereiben is maradandót alkotott.
Minket, Spartacus nézőket is lehetne az örjöngő, gladiátorharcokra összecsődült tömeghez hasonlítani, akik modern köntösben, a képernyő előtt izgulják végig hőseik epikus, véres küzdelmeit. A gladiátorküzdelem és a CGI vér látványa csak növeli bennünk az adrenalint, és egész egyszerűen néznünk kell a sorozatot.

Visszatérve magára Spartacusra és a sorozat jellegzetességeire, megvan benne az egyediség. A készítők fogták szépen a Batiatus házat, ami már az első filmben is szerepelt és kidomborították annak történetét, Spartacussal a főszerepben. Az eddig 18 részt megért sorozat (a nemrégiben végetért előzménysorozattal együtt) a gladiátorképzésre és arénaharcokra fókuszál, legendás köntösbe öltöztetve a karaktereket, akik jelen esetben profi gladiátorokként jelennek meg. Itt nem csak arról van szó, hogy néhány rabszolga nem tűri tovább a mostoha sorsot és egy vezetőnek elismert társuk indíttatására fellázadnak, amikor annak betelik a pohár.

A lázadás előtt még nagyon sok ok-okozati tényezőnek ki kellett bontakoznia ahhoz, hogy végül a sok első, és hátsó szándék és cselekedet hatására, az immár gladiátorrá "cseperedett" Spartacus úgy vélje, eljött a cselekvés ideje, és a tettek mezejére lépjen, véres mészárlást rendezve maga körül.
Természetesen, a sorozat terjedelmének köszönhetően több idő jut a szereplők felépítésére, a karakterek viszonyainak kialakítására és adott esetben, megváltoztatására. Míg a Kubrick által rendezett Spartacusban Batiatus, a lanista egy viszonylag jól kidolgozott karakter, akit a kapzsisága és a becsvágya hajt, hogy a rabszolgalázadás után is a rómaiak között sündörögjön, hogy végül egyfajta megmentő szerepet ruházzanak rá, addig a sorozatban egészen másként formálódik a szemünk előtt a gladiátor-iskolát működtető Capuai polgár, hogy majd a szezon végén vérbe fagyva végezze, gladiátorai kardja által.

Persze a sorozat során nem csak vele és az ő parancsaira kiképzett gladiátoraival találkozunk, hanem az egész ház népével, úgymond Capua város "krémjével" és az idelátogató rómaiakkal, akiknek sokszor nem titkolt szándéka a véres párviadalok végignézése, vagy a megrendezett orgiákon való részvétel, amik mind-mind presztízsnövelést hivatottak elősegíteni a Batiatus-ház számára.
A háznak és lakóinak mindennapi küzdelmeit, ármánykodásait követhetjük nyomon, jellegzetesen látványos római díszletek között, aminek bizonyos elemeit gondolom az HBO csatorna Rómája is ihlette. Egyszóval adva van a római kori környezet és az aréna homokja, ahol a legendák születnek. A gladiátor létet egy teljesen új értelmezésben mutatják be, amikor nem csak kényszerből harcolnak, gazdáik parancsainak engedelmeskedve, hanem hivatásként, életcélként, hogy kapott esélyeiket felhasználva beírhassák nevüket a legendás gladiátorok történetébe.

Spartacus pedig ebbe a színes "olvasztótégelybe" csöppen, ő is részese lesz ennek az ármányokkal és cselszövésekkel behálózott világnak, ahol nagyrészt csak magára számíthat és valamilyen szinten kezébe kell vennie a sorsát, hogy céljait elérhesse. Nem bábúként, hanem szabadnak született rabszolgaságba taszított, érző és cselekvő emberként.
 
(folytatása következik)