El kell vinni a Gyűrűt Mordorba. Akarom mondani egy boszorkányt Severakba. Előáll a csapat, ezúttal 6 személyből áll a szövetség. Néhányan kihullnak útközben, mert őket csak azért találták ki. Tölteléknek.
Na de miért nem kezdtem az elején? Mert ennél értelmesebb mondanivalója nincs a Season of the Witchnek.
Szóval. Nicholas Cage azt próbálja bebizonyítani a világnak, hogy megy neki a tökös legény szerep. Néhol ez be is igazolódott az évek során, azonban ez nem egy olyan év. Legalábbis a kezdése. Ezúttal egy keresztes lovag bőrébe bújik, hogy Ron Pelmannel vállt vállnak vetve győzzék le a sötét középkor egyházának csúf ellenségeit. A röhejes sisakban, halált nem ismerve, fennhéjazó módon harcoló páros átverekedi magát a szentföldön néhány snittnek köszönhetően, majd Cage Behmenjének átfut valami az agyán: álljon meg a verekedés, nem lesz ez így jó! Ő biza nem ontja tovább az ártatlanok vérét az egyház szolgálatában. (természetesen a korhatár miatt azt a néhány csepp vért is csak a szerzetes kezén látjuk. Gusztustalansággal azonban nem spóroltak a készítők). Ami érthető is.
A háborútól megcsömörölve dezertálnak, hogy új végzetük felé sodorja őket a sors: eltranszpoltálni a pestist okozó boszorkányt, arra a helyre, ahol elnyerheti méltó büntetését.
Logikátlanságok, és klisék sorozatán kell átkelniük hőseinknek, míg végül eljutnak a célig, ahol megkezdődik a B-kategóriás CGI küzdelem a gonosz ellen.
Egyszóval a kitalálók ráhúznak mindenfélét a sötét középkorra, próbálják az Egyház mindenféle bűnét a képünkbe tolni, kevés hitellel.
Döcög a történet, haladnak az úton, meghasonulnak és néha egy-egy "bölcsességet" is eleresztenek a figurák.
Azoknak ajánlott, akik sötét hangulatú középkori kaland-fantasyra vannak kiéhezve, és túl tudnak lépni a film hibáin.
Uff. Beszéltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése