Jöjj el napfény! - Sunshine (2007)

Nem tudom mennyire lehet fárasztó a statisztikai adatokkal, linkekkel teletűzdelt szövegeimet olvasni. Én mindenesetre élvezem összeszerkeszteni, utánakeresgélni, közben olvasgatni, javítani. Jelenlegi bejegyzésemben hanyagolni szeretném az unalmas statisztikát, csak a benyomásaimat olvashatod a következő sorokban.
Még csak annyit, hogy Danny Boyle egy zseni. Sajnos ezt a tényt csak a 127 Hours megnézése után tudatosítottam magamban.
A Sunshine egy elgondolkodtató film. Arra jó, hogy az ember a nézése közben tudatosítsa magában, hogy ő tulajdonképpen mekkora porszem ebben az univerzumban. Hogy fizikailag mennyire jelentéktelen, apró, egyszóval a semminél egy nagyon kicsivel több.

A Napot újraéleszteni akaró nyolctagú expedíció, az Icarus II története ez, aminek már a neve is mutatja, volt egy elődje, és ami már arra enged következtetni, hogy valamilyen úton módon, az ezt megelőző, világmegváltást célul kitűző útról, emberekről, hajóról is megtudhatunk valamit.

A jövő eléggé kilátástalan az ember számára. Ennek egyik lehetséges, de elég távoli variációját vesézi ki a történet, papírra, majd forgatókönyvre kivitelező írója. A Nap haldoklik és egy hatalmas robbantással lehet új életet lehelni belé. Kissé abszurd. De ez teszi élvezhetővé. Legalábbis számomra.
Nincs értelme olyan kérdéseket feltenni, hogy miért nem olvadnak szét rögtön az első pillanatban, a tűzgolyó közelében, hogy tudnak egyáltalán a közelébe menni, továbbá, hogy a hajón kísértő gonosz, miként élte túl az űrben töltött hét évet.

Jól teszik fel a kérdést: Van-e joga az embernek a teremtés munkájába beleavatkozni? Ezt mindenki döntse el maga. Itt megpróbálják, megteszik. Áldozatok árán. Mérlegelik a prioritásokat és a legjobb döntéseket kell meghozniuk. Többé kevésbé sikerül is ez.
Bár a karakterek nem mutatnak elég mély érzelmi megnyilvánulásokat a tragédiák során, azért mi nézők érezzük, hogy milyen súlya van ott egy bizonyos hirtelen meghozott döntésnek, ami teljesen másképp befolyásolja a történéseket, mint ahogy azok eredetileg el voltak tervezve.
És a film vége felé azt is elkönyvelhetjük, hogy már nincs visszaút.

A film megragadó és letaglózó. Érdemes megnézni. Legalább azért, hogy egy pillanatra elgondolkodjunk...
Ja, és aki az ilyen dark sci-fiket szereti, szerintem rossz ember nem lehet :)