2011. február 24., csütörtök

MirrorMask: a nem mindennapi fantasy

Elképesztő milyen filmeket nem láttunk még. A Stardust keresgélésem kapcsán belebotlottam Human (filmbuzi) kritikájába, aki utalt egy még régebbi írására, ami a MirrorMaskról, magyar címén a Tükörálarcról szólt. (ITT lehet elolvasni)
Akkor eldöntöttem, hogy látnom kell ezt a filmet. Egyrészt mert fantasy és nem is akármilyen. A bejegyzés, lényegretörően jellemzi a filmet, elmondja a legfontosabb jellegzetességeit.

Egy szürreális, elvont, álomvilágban játszódó fantasy, amelynek főszereplője Helena, akinek küldetése megszerezni a tükörálarcot, hogy ennek segítségével visszajuthasson a saját világába, ahonnan a történet elején elindult. A story tulajdonképpen elég sablonos fantasykban megszokott történet, egy út, amit végig kell járnia a főszereplőnek, segítőkkel, ellenségekkel, meghasonulások, árulások és felejthetetlen pillanatok közepette.

Ezzel szembesülhetünk többek között az Óz a Nagy Varázslóban, Narnia Krónikáiban, a Csillagporban és még lehetne sorolni.
Azonban az ismert történet mellett, olyan eredeti, ötletes, egyedi megvalósításokkal, kivitelezésekkel találkozhatunk a filmben, hogy az állunk leesik, ahogy Human is mondta. Bár szerintem két egyedi csoportra osztható az erre reagálók száma: azokra, akik rajonganak érte és a hatása alá kerülnek, továbbá azokra, akiknek az elméje nem képes befogadni és néhány percnyi nézés után eldöntik, hogy ez valami förmedvény, netán emeletes marhaság. Az elején a két vélemény között ingadoztam én is, majd átlibbentem az elszállt, nézőpont irányába. Bár nagyon elvont, szürreális és néhol még a legvadabb képzeletet is felülmúlja, mégsem tudom nem szeretni.

Ajánlani sem tudom mindenkinek. Csak azoknak, akik szeretnek nem mindennapi dolgokat, kivitelezéseket látni, tapasztalani. Mert ez a film tulajdonképpen egy tapasztalás, a jó-rossz harcának egész egyedi megvilágítása egy teljesen lehetetlen és feje tetejére állított világban, amilyent az ember csak nagyon ritkán tudna maga elé képzelni. Ahhoz hasonlítanám, ahogy gyermekkoromban találtam ki különböző lehetetlenebbnél lehetetlenebb képeket, lényeket (nem mondom azt, hogy világokat). A gyermeki képzelőerő tud ilyen és hasonló formulákat kitalálni. Szerintem.

Neil Gaimannak és Dave McKeannak (akinek rajzai, képei hihetetlenül elvontak és gyönyörűek) pedig minden elismerésem, hogy ezt létrehozták, kevés költségvetésből  (4 millió dollár - ami filmek költségvetése szempontjából nagyon kevésnek számít), továbbá sztár színészek nélkül. A Helenát játszó Stephanie Leonidas játéka csodálatos, szemet-fület gyönyörködtető. (aki mellékesen egyik volt osztálytársamra is nagyon hasonlít - legalábbis az akkori megjelenésére)

Na de áradozás ide vagy oda, meg kell nézni a filmet és eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem. Az biztos, hogy ilyent nem mindennap csinálnak.
Aki más véleményére is kíváncsi, esetleg több adatot szeretne megtudni a filmről magyar nyelven, blogbejegyzés stílusban, annak ajánlom figyelmébe az ITT elolvasható írást a Darkplant.hu oldalról. (amit a gugli dobott ki) Na és persze az előzetest is.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése