Nem tudom kijelenteni, hogy csalódtam a Super 8 című új J. J.Abrams sci-fiben, hiszen annyira véka alá volt rejtve az egész történet, hogy igazából a készítők nevén kívül nem is állítottam nagy elvárásokat a filmmel kapcsolatban.
Nem mondhatom sem azt, hogy minden várakozásomat fölülmúlta, de azt sem, hogy kiábrándultam a filmből a megnézése után. Hiányzott már egy jó kis robbantgatós blockbuster, mivel mostanában elég kevés filmre jutott időm, s azok inkább más vonulatot képviseltek.
A Super 8 egyike azon nyári blockbuster filmeknek, amiket nem marketingeztek agyon, a történetről is csak nagyon keveset árultak el az előzetesek, egyszóval nagy köd lengte körül az egész filmet. Mindössze a Lostról és a Star Trek rebootról elhíresült J. J. Abrams és Steven Spielberg nevei kecsegtettek jóval, mivel a gyerekszínészek nevei sem valami ismertek, Dakota Fanning kishúgát, Elle Fanningot leszámítva.
A Super 8 viszonylag jó film. Nem teljes mértékben intelligens, de jó. Ez pedig többek között annak köszönhető, hogy a film elején meglebegtetett misztikumról viszonylag későn rántják le a leplet, így a fokozatos információ- és fokozatos képadagolással a kíváncsiságot az egekig csigázza.
A ’80-as évek hajnalán játszódó film, egy amerikai kisvárosba vezet el minket, ahol egy rövid családi tragédia felvezetése után egy helyi gyerekcsapat szemén keresztül lehetünk részesei a misztikus történéseknek, amikor is, a zombifilmek mintájára úgy döntenek a fiatalok, hogy ők is készítenek egy filmet. A készülő „horrort” románccal és drámával feldobni próbáló tinédzserek azonban olyan eseménynek lesznek részesei és tanúi, amire a legmerészebb álmaikban sem gondoltak volna. Egy vonat felrobban mellettük, valamint azt is megtudják, hogy egyik tanáruknak is köze van a dologhoz, hiszen megfenyegeti őket a helyszínen, hogyha a látottakról beszélni fognak valakinek, akkor az ő életükön kívül a családjuké is veszélybe kerül. A Super 8 márkájú kamera pedig ezalatt végzi a dolgát, vagyis forog tovább, olyan képkockákat véve fel, ami a fellebbenti a fátylat a titokzatos rakományról.
Persze minden a maga idejében történik, ahogy az ilyen jellegű történeteknél már megszokhattuk. A katonaság titokban próbálja tartani az ügyet, a rakományt is elpakolják a kíváncsiskodók szeme elől, aki pedig ezután is szimatol, annak számolnia kell a következményekkel.
Természetesen a logikátlanságok egy ilyen kaliberű filmből sem maradhatnak el, de a látvány fejében el lehet tekinteni felettük, mivel a másfél órásnál több játékidőbe nem férnek bele a különböző tétovázások, fölös cselekedetek. És ez így van rendjén. A színészi játékkal sincs különösebb baj, a gyerkőcök hozzák magukat, azonban van közöttük olyan, aki csúnyán a háttérbe szorul.
Végszóként pedig ki lehet jelenteni, hogy az eléggé szirupos befejezést leszámítva egész korrekt iparosmunkát hozott össze Abrams és Spielberg, azonban messze áll a 2009-es Star Trek újrafeldolgozástól. Önmagában pedig megállja a helyét és teszi, amit tennie kell: szórakoztat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése