A megszabadult rabló kálváriája

Elmondhatom, hogy egy különleges filmet láthattam, Antony Quinn főszereplésével. Ez pedig nem más mint a Barabbas (Barabba - Barabás) címen bemutatott amerikai olasz kaland-dráma Richard Flesicher rendezésében.
Az 1961-ben kiadott biblikus vonatkozásokat is tartalmazó mű forgatókönyve Pär Lagerkvist irodalmi nobel díjas író regényén alapszik és teljes egészében Barabás életútjáról szól, a szabadulástól egészen Krisztuséval párhuzamba állítható haláláig.
Barabásról azt kell tudni, hogy a Szentírás tanúsága szerint ő volt, az, akit az akkori törvények értelmében, a húsvéti ünnepkör kezdetén engedtek szabadon a nép felbújtása következtében, akik mindenáron Jézus Krisztust, az emberiség megváltóját akarták a kereszten látni.

Barabás tulajdonképpen szerencsés volt, hogy a főpapok arra bújtották fel a népet, hogy az ő nevét kiabálják, Pilátus azon kérdésére, hogy kit szeretnének, hogy szabadon engedjen. Ennyit ír róla a Biblia, nem lehet tudni, hogy később mi történt vele, annyi információ áll az olvasó rendelkezésére, hogy szabadulásakor hírhedt rablógyilkos volt. A regény írója pedig ezt az információűrt lovagolja meg Barabás történetével, akinek életét egy bizonyos szinten kapcsolatba hozza az őskereszténység kialakulásával is.

A történet szerint Barabás az, aki a megváltásban először részesedett valóságosan, hiszen fizikai létét mentette meg Krisztus kereszthalála. Ő a megváltás tényleges haszonélvezője, hiszen mint később kiderül, a törvények értelmében a hatóság nem szabhat ki rá halálbüntetést, mivel Húsvétkor maga a helytartó bocsátotta őt szabadon. Ez a felismerés hozza a változást az életében, ez a tudat készteti arra, hogy túlélje a legnehezebb élethelyzeteket is.

A film szerintem néhol tartalmaz bibliai pontatlanságokat, eltéréseket, de alapjában véve ez a rész egy jó mozgatórugójaként van bemutatva a későbbi élettörténet folytatásának. Ez egy olyan film, ahol Jézus mellékszereplőként van jelen, akár az 1959-es, 11 oscar díjat nyerő Ben Hur-ban. Úgy is mondhatnánk, hogy a Barabás a Ben Hur nyomdokain jár: nem annyira gigantikus, de sok szereplőt és statisztát megmozgat, valósághűen próbálva ábrázolni az akkori történelmi korszakot.
A Ben Hurral ellentétben itt az egyszerű bűnös ember kálváriája van bemutatva, aki egyedül van és egy jó ideig nincs is meggyőződve arról, hogy miben hisz, csak sodródik az eseményekkel, mindig próbálva előnyt kovácsolni maga számára.

Benne van még a gladiátor világ ábrázolása is, egészen ártatlanul, az akkori kor technológiájának megfelelően, ahol még nem fröcsög a mű-, és a jelenleg nagyon elterjedt CGI vér, nem annyira brutalitásra mentek a készítők.
Szerintem egy korrekt film, a Jézus halála utáni római és őskeresztény ellentét bemutatásáról, sok történelmi utalást beleszőve, mit például Róma égését is. Antony Quinn jól alakít, a történet kerek. Ilyen egy jó történelmi-fikció. Csak kár, hogy nem jutott széles közönség elé.

Járkáló halottak Darabonttól

Úgy néz ki, hogy idén az egyik legsikeresebb tévésorozat az AMC csatorna The Walking Dead című széria lett, mindössze 6 epizóddal.

Az Atlantában forgatott széria egy zombi apokalipszisról, illetve annak utóhatásairól szól. A történet középpontjában egy rendőrjárőr van, akinek feltett szándéka, hogy megkeresi gyerekét és feleségét, de eközben túlélő társaival biztonságos rejtekhelyek iránt is folytatja a keresést. (sg.hu)

Ezen a keresési linken megvan az sg.hu hírportál összes írása a szériáról, ha valakit a nézettségi adatok és egyéb infók érdekelnek a sorozatról, itt elég részletesen kifejtve megtalálja, magyar nyelven.
Az írásomban én nem mennék bele különösebben ezekbe az adatokba. Egy olyan eszmefuttatást szeretnék itt most végigvinni, ami arra keresi a választ, mitől lehet ennyire sikeres a történet, mit eszik rajta a néző. Magamból kiindulva, mint fogyasztó próbálom megvizsgálni a jelenséget.

Robert Kirkman népszerű, immáron 8 éve nagy sikerrel megjelenő képregényéből Frank Darabont készítette el a tévés adaptációt, mely részben fogja csak követni Kirkman történetét, hogy a legnagyobb rajongóknak is szerezhessen meglepetéseket. (sg)

Először is, itt egy zombis apokalipszisről van szó, amit képregénysztoriból dolgozott fel Frank Darabont, a már említett híres Stephen King történetek sikeres vászonra adaptálója.

És hogy mi fogott meg ebben a sorozatban, ahol a gusztustalanság néhol már a Fűrész filmek hangulatát idézi?
Őszintén szólva én sem tudom. Elég sok sorozatot néztem már, ezáltal egy csomó klíséformula is megfordult az én szemem előtt is, mindig más más köntösbe burkolva. Mint például a szuperhősös, képességes közhelyek, amiket eléggé meguntam, pláne sorozatokban. Itt azonban másról van szó. Egy olyan történet, ami arra próbál választ keresni, hogy az ember, hogyan viselkedik olyan élethelyzetben, amiben a föld népességének nagy része járkáló élőhalott lesz, akiknek egyetlen mozgatórugójuk a táplálékszerzés lesz, hogy az  emberi hús iránti éhségüket csillapítsák.

Itt jön be az a szabadság, amiről gondolom sok történetíró álmodik: a korlátlan gyilkolás, lelkiismeretfurdalás nélkül, gyilkolás az életbenmaradásért. Ebben a sorozatban pedig ez bőségesen fel van tuningolva művérrel, repkedő testrészekkel, belekkel és egyéb gusztustalanságokkal. Ez az, az állapot, amikor ölni kell, mindegy, hogy milyen áron. Modern hadviselés az élőholtak ellen. Repkedjenek a golyók, recsegjenek a csontok, hulljon a férgese. Itt nincs dilemmázás, hogy ki a gonosz és milyen indítékai vannak.
Itt csak rossz van, aki meg akar enni téged, ezért muszáj megölnöd őt.

Egy kicsit emlékeztetett engem a 2006 és 2008 között, két évadot megért Jericho posztapokaliptikus sorozatra is. Igaz ott atombomba robbant, mégis hasonló egy kicsit a bemutatás. Az ember szemszögéből próbálja feltérképezni ezt az új világot, megoldásokat, válaszokat keresve a jelenleg felmerülő problémákra.
A The Walking Dead-ban is megvannak ezek a dilemmázások.
Persze azzal a közhellyel indítva, hogy vége van a szép új világnak, már semmi sem lesz ugyanolyan.
Emberek kis csoportja egyesül, hogy megszerezze, ami a túléléshez szükséges, ezek közül is a legkiemelkedőbb a fegyverek prioritásának kérdése.
Persze felvetődnek itt olyan megoldásra váró problémák is, mint a fajgyűlölet, házasságtörés, összetartás, védelem, erőszak és még lehet sorolni. Ebben a hat részben elég sok mindent a felszínre hoztak, úgymond szembesítve a karaktereket ezekkel a helyzetekkel.

Ami személy szerint nekem nagyon tetszett, az a személyes döntések megnyilvánulásai voltak. Volt egy bizonyos szintű nyájszellem, ami nem minden esetben érvényesült, mindig voltak olyan különcködők, akik máshogy döntöttek. Amíg a csoport nagy része egy irányba ment, így kovácsolódva össze, addig ezek a különcök egy teljesen más utat választottak, megmutatva más lehetőségeket is az adott helyzet kezelésére. Ez pluszpont a készítőknek.
Továbbá az is nagyon jó volt, hogy megkóstoltatták a szereplőkkel azokat a lehetőségeket is, amikor közülük valaki változik élőhalottá, amikor a hozzátartozó válik ellenséggé. Emberileg nehéz döntéshelyzetek, érzelmi befolyásoltság, a csoport nyomása a személyre. Döntések, amiket gyorsan kell meghozni, mert az élet függ tőlük.De nem hiányzik a család megtartó erejének tanító szándéka sem.
Persze még itt van az új kapcsolatok létrejötte, a törődés a másik emberrel, akivel összeboronál az adott helyzet. Kapcsolatok megszűnése és újak kialakulása. Ez is belefért.

És a jövő titka, hogy még mi lesz az ősszel rajtoló immár 13 részesre dagadó második szezonban, az már a jövő titka. És merem remélni, hogy olyasvalamivel rukkolnak elő a készítők amire a képregény ismerete nélkül, a legmerészebb álmainkban sem gondolnánk.
Megadták a kezdőlökést, a siker megvan, már csak az a kérdés, hogy fenn tudják-e tartani a közönség érdeklődését több évadon keresztül?

 Végszóként még egy pozitívum:  Sarah Wayne Callies szerepeltetése a sorozatban. Nem az alakítása kiemelkedő, hanem a Prison Break-es hírnév. 

Jégkorszak után - Rio

Csak annyit erről, hogy ilyen is születhet, amikor a Jégkorszak rendezője valami újba fog bele. Ahogy az már megszokott az ilyen előzeteseknél, egy csomó poént belevisznek, eléggé felvezetik a történet hangulatát. Csak nehogy az legyen, hogy túl sokat mutattak meg belőle, ami később a filmélményt is ronthatná. Valamikor áprilisban érkezik.

Filmajánló

A most következő bejegyzésemben egy 25-ös listát állítottam össze olyan filmekből, amik nagyon jók, érdemes megnézni. Abból a megfontolásból teszem ezt közzé, hogyha valaki azért "tévedne" úgymond a blogomra, hogy filmet keressen, amit szívesen megnézne, tudjon válogatni ebből a listából kedvére valót. Persze olyanokat ajánlok, amiket az elmúlt 1-2 év alatt láttam én is és szerintem nagyon jó filmek. Próbáltam olyanokat is beválogatni, amik kevésbé ismertek. Az angol névre kattintva IMDb adtatlap jön elő, míg a magyarnál egy filmkatalógus link, ahol rövid leírás is van a filmről magyar nyelven.
Következzen tehát a lista.

1. A Clockwork Orange ( Mechanikus narancs - 1971)
2. Juno (2007)
3. Le fabuleux destin d'Amélie Poulain (Amelie csodálatos élete - 2001)
4. A tanú (1969)
5. North Face - Nordwand (2008)
6. The Boat that Rocked - Pirate Radio (Rockhajó - 2009)
7. Mary and Max (Mary és Max - 2009)
8. Snatch. (Blöff - 2000)
9. Catch Me If You Can (Kapj el, ha tudsz - 2002)
10. Varga Katalin balladája (2009)
11. Song for a Raggy Boy (Dal egy agyonvert fiúért - 2003)
12. 2001: A Space Odyssey (2001: Űrodüsszeia - 1968)
13. Once (Egyszer -2006)
14. Persepolis (Persepolis - 2007)
15. The Secret of Kells (Kells titka - 2009)
16. Hunger (Éhség - 2008)
17. Waltz with Bashir - Vals Im Bashir (Libanoni keringő - 2008)
18. Taxi Driver (Taxisofőr - 1976)
19. The Others (Más világ - 2001)
20. The Time Traveller's Wife (Az időutazó felesége - 2009)
21. Moon (Hold - 2009)
22. 1408 (1408 - 2007)
23. Pan's Labyrinth - El laberinto del fauno (A faun labirintusa -2006)
24. Se7en (Hetedik - 1995)
25. Into the Wild (Út a vadonba - 2007)

Ezek nagyjából olyan filmek, amiknek mondanivalójuk is van, vagy csak egyszerűen érdekes az a világ amit bemutatnak.

Cinema 2008

Ismét egy 2008-as filmmontázs, ezúttal Kees Van Dijkhuizentől. 2008-tól minden évben kiad egyet az év filmjeiről. Ilyen téren ő a legnépszerűbb, mivel nagyon nézettek a videói. Tudja hogy és hol kell reklámozni. Még fogok jönni ilyenekkel. A 2009-es nagyon ütős, a 2010-es is hamarosan megjelenik.

A fekete hattyú

Erre a képre nemrég akadtam. Az új poszter a Black Swan-hoz, amit már nagyon várok. Egyrészt Natalie Portman, miatt, mivel kedvenc színésznőim közé tartozik.

Előzetes itt.
Azt mondani sem kell, hogy Darren Aronofsky a rendezője. A plakáton minden rajta van.

Kritikareklám

Itt lehet olvasni az új Harry Potterről szóló kritikámat. Lehet szidni, ócsárólni, dícsérni. Bár lehet, hogy a portálon kellene reklámozzam a blogomat, nem a blogon az írásomat.

Az elcseszett bankrablás története

Egyik alap film, amit még nem volt alkalmam megnézni. Ezt a hiányosságomat pótoltam most, hogy egy kicsit jobban tisztában legyek Quentin Tarantino filmjeinek világával, amiből nincs még olyan sok, de ami van, az üt. Merthogy megjelenésük óta kultuszfilmekké váltak. Olyanokká, amiket látni kell, mert rengeteg utalás van rájuk a mai filmekben, sorozatokban, írásokban. Persze Tarantino is úgy alkotta meg a filmjeit, hogy az akkori popkultúrából is építsen bele elemeket a mindennapi társalgás szintjén, karakterei által kifejezve a saját vagy mások véleményét egy adott jelenségről.

A Reservoir Dogs-ban sincs ez másképp. Egy Madonna számról beszélget az asztaltársaság. Hosszú párbeszédek, üresnek tűnő beszólások, egyszerű beszélgetések töltik ki a filmet, vagy az élet dolgairól, vagy pedig az adott helyzetről. A történet egyszerű: egy rosszul sikerült bankrablás és annak kimenetele, visszautalásokkal tarkítva. Az első olyan alkotás, amelyben megjelenik a Tarantino-i történetábrázolás, felrúgva mindenféle linealitást. És ettől olyan egyedi. Az in medias res kezdés után derülnek ki bizonyos mozzanatok, amelyek érdekessé teszik a történetet.

Nem akarok részletes filmelemzésbe belemenni. Azt már nagyon sokan megtették előttem. Amit fontosnak tartok leírni, az első néhány mondat Tarantino Mr. Brown nevű karakterének szájából elhangzó tőmondat: „What was I talkin’ about? És utána az a néhányszor megismételt „f” betűs szó. És ezt én a Székelylend, Szinkronstúdió című számában hallottam először, és nem tudtam, hogy ekkora filmtörténeti jelentősége van. Ha tudtam volna.

Továbbá volt egy fenntartásom a filmmel kapcsolatban, amiért sokszor halogattam a megnézését: féltem hogy ez is egy maffiás film, amik nem igazán tartoznak a kedvenceim közé. Nem tudom követni bennük a neveket és a cselekményt, csak ha már ki tudja, hányadszor nézem újra. Ezért nem jött be például a Keresztapa sem. Talán egy kicsit érettebben megnézve más kép fog lejönni róla és én is elismerem, hogy mennyire briliáns alkotás.

De ez a bankrablós story nagyon bejött. Mivel a nevek színek, könnyű volt memorizálni, a történet sem kusza, hanem egyszerű. És a bizonytalanság alatt végigvezetett párbeszédek, amik minden lehetséges variációra kitérnek, és a végtelenségig lehetne tovább szőni, ha egy újabb karakter nem jelenne meg a színen, hogy ő is belekapcsolódjon, vagy adott esetben másfelé vigye az események sorozatát.

Emlékszem, láttam a csonkítós részt, ami arra a furcsa ’70-es évekbeli zenére történik, aminek nem jegyeztem meg most a címét. Akkor röhögtünk rajta és paródiát csináltunk belőle néhány osztálytárssal, mert olyasvalaki mutatta meg és adta elő, akit nem tudtunk komolyan venni.

Mára kicsit komplexebben nézem. És tudom értékelni. Ez is a filmtörténet része.

A színészekre és a karakterekre szándékosan nem tértem ki. Csupa nagyágyú, akik brilliánsan alakítanak. Aki ebben kételkedik, nézze meg a filmet, ha még nem látta volna. Én is így tettem.

Végül pedig itt a szám is: Stealers Wheel - Stuck in the middle with u. Szándékosan nem azt tettem be, amelyik a jelenettel együtt van, nem akarok spoilerezni. Akit érdekel, úgyis rákeres.