Adam Pendersent közmunkára ítélik, amit egy Ivan nevű lelkész jóvoltából egy kolostorban kell elvégeznie. Kevés karaktert felvonultató, szűk helyszínen játszódó dán „dramedy” Adams æbler (Ádám almái) címmel, Anders ThomasJensen tollából és rendezésében, aki számomra még ismeretlen dán filmeken kívül a The Duchess és a Brothers forgatókönyvét is írta.
Az alapkoncepció már felkeltette a figyelmemet és a történet végig a székbe szögezett. Az elítélt egy neonáci, a lelkész pedig látszólag egy végtelen türelmű alak, akit semmi nem képes kihozni a sodrából. Természetesen adottak a színes mellékkarakterek is, egy kövér szakállas iszákos egy lelki sérült terhes nő, egy haldokló öregember, valamint egy pakisztáni „kisstílű” terrorista, akikkel a főhősnek előbb-utóbb össze kell különböznie fejlődése érdekében.
Az első dolog, amit a lelkész tesz a neonáci Adam „puhításának” érdekében, hogy célt próbál keresni, ami a kertben álló almafában teljesedik ki, ugyanis a főszereplő a nyomásra elhatározza, hogy almás lepényt süt a fa gyümölcséből egy hónapon belül.
Ami nem mindennapi ebben a komikus és néha parodisztikus elemeket felvonultató drámában, hogy a szereplők nem úgy fejlődnek, ahogy azt az ember elvárja, valamint a mellékszereplő karaktere az, akiről teljesebb képet kapunk. Ez egy többkarakteres fejlődéstörténet, amiben megvannak a jó és a gonosz szerepek, ezekből azonban nagyon nehezen lépnek ki a szereplők, mindig vigyázva, hogy megmaradjanak a saját karakterisztikájuk határmezsgyéjén belül. A főszereplő Adam többször is hangsúlyozza, hogy ő rossz, tettei pedig csak megerősítik a nézőt ebben, holott mindenki azt várja el tőle, hogy a körülmények hatására megváltozzon, belássa hibáit és jobb ember legyen belőle. Ehelyett, pedig folyamatos gonoszkodást, cseszegetést kapnak tőle a többiek, közben pedig néhány régi seb is felnyílik, több ok-okozati állapotra is fény derül.
Eközben az almafát is kikezdik a természet különböző csapásai, amit a lelkész rettenthetetlen nyugalommal csupán az ördög ármánykodásának fog fel. És, hogy lesz-e almás lepény vagy sem, Adamon áll.
Szívszorongató, de egyben nevetséges film, amely után elgondolkodhat az ember. Embertársi viszonyok, érzelmek, sebek, fájdalmak és különböző lelki betegségek tárháza a film, ami végeredményben korrekt drámai helyzeteket eredményez, amin tényleg meg lehet hatódni. A komikus elemek pedig időnként feloldják ezt a feszültséget. Adam és Ivan karaktereinek megformálói: Ulrich Tomsen és MadsMikelsen alakításból színjelesre vizsgáztak, Andres Thomas Andersen pedig élete végéig büszke lehet erre a művére. Mi pedig nézőkként azt várjuk el, hogy még sok ilyen filmet írjon és rendezzen, így gazdagítva az európai és dán filmpalettát.
