Ezt a bejegyzést Lengyel Beátának ajánlom.
Emberi sorsokat, érzéseket, tragédiákat, jellemeket felvonultató filmalkotás. Dráma.
Amikor az ember megnéz egy független filmes, vagy legalábbis más országban, sajátos jellemvonásokkal készült ugyanezen kategóriába sorolt filmalkotást, akkor meglehet, hogy egy kissé átalakul a műfajról alkotott képe.
Én is hasonlóan vagyok Alejandro González Iñárritu első, de ugyanakkor hatalmas sikert aratott filmjével, a Korcs szerelmekkel (AmoresPerros), ami még anno 2000-ben látott napvilágot Mexikóban, nemzetközi sikerét pedig a különböző filmfesztiválokon való szerepeltetése után a Filmakadémia jelölése hozta el 2001-ben, (a Gladiátor és Tigris és a Sárkány tarolásainak évében) a legjobb idegen nyelvű film kategóriában aranyszobrocskára jelölték. (Mivel kissé elfogult vagyok a keleti filmek terén, ezért így utólag jogtalannak érzem az idegen nyelvű film kategóriában a Tigris és a Sárkány győzelmét a Korcs szerelmekkel szemben.)
Ez a tény azonban nem csorbítja a film értékét. Ugyanis a maga műfajában és nemében egy egyedülálló alkotás, aminek megnézése után az amerikai ugyanezen műfajba sorolt alkotásai giccsparádénak is tűnhetnek. De lehet, hogy csak a mentalitás, vagy éppen a világnézet miatt. Lehet, pedig kelet-európaiságunk miatt is, vagy éppen azért, mert másképp gondolkodunk és időnként egy-egy ilyen film megnézésével azt próbáljuk bizonyítani, ha másnak nem is, hogy nem hódolunk be az amerikai filmgyártás hatalmának.
A Korcs szerelmek egy hosszú, de remekül kivitelezett alkotás, ami mély emberi drámákat boncolgat, társadalomkritikát kürtöl szét, valamint hagyja gyönyörűszépen kibontakozni karaktereit.
Az átlagnéző számára általában ismeretlen spanyolajkú színészek hitelesen hozzák a három történet meghasonuló karaktereit, akiknek a balsors keményen átrendezi terveiket, álmaikat, életüket. A három történetet több motívum is összeköti, valamint sokban hasonlítanak egymásra. A kutyákkal való érdekes viszonyt a magyar cím frappánsan adja vissza, sokszor az az érzésünk támad nézés közben, hogy a négylábúakat az ember jobban szereti, elvégre ezek a háziállatok, akik azt a cseppnyi boldogságot az életükbe csempészik. Az illegális kutyaviadalokon résztvevő hatalmas bestia, vagy a szőrös házi öleb, valamint az a néhány kóbor kutya, mind a boldogulást, az életben megtalált egyetlen örömforrást hivatottak biztosítani, eltűnésükkel pedig űrt hagynak maguk után, aminek köszönhetően a viszonyok megromlanak, az ember pedig boldogtalanná válik, meghasonul önmagával. Megtörténik a három történetben kulcsmomentumnak számító baleset, amit már a kezdő képek bemutatnak, ennek hatására indulnak el a főszereplők a változás útján, saját maguk boldogságának felfedezésére, a tökéletes újrakezdés felé, amit természetesen nekünk kell tovább gondolnunk a rendező jóvoltából.
Ez a film egy tökéletes ellenpéldája az idealisztikus állapotokat bemutató románcoknak, ahol a szereplők boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Itt a kapcsolatok megromlásáról, arról az állapotról van szó, amikor már gondolhatnánk, hogy ennél rosszabb már nem lehet. És itt jön be a lehetőség a cselekvésre, a változásra, azon események sorozata révén, amik balsorsként indulnak, mégis sorsfordító eseményként funkcionálnak a későbbiek során.
Aki egy igazi drámára vágyik, annak nagyon tudom ajánlani a mexikói rendező alkotását.
Filmélmény: 9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése